Kompromisszió

Kompromisszió

Kompromisszió

Ha én így, akkor te miért úgy? Tapasztalatok, hitek, érzelmek és egyéb tényezők

2020. október 11. - Koskovics Éva

img_20201010_145107_resized_20201011_111247245.jpg

Ha megnézitek ezt a hétvégi kiránduláson lőtt képemet, vajon milyen hatással lehet rátok? Sok forgatókönyv elképzelhető. Lehet, hogy semmit nem vált ki belőled. Másvalaki elmélyül benne, szinte egy mesevilágot képzel bele. Harmadik kedvet kap tőle és rohan kirándulni, elcsípni az őszi erdő mostani hangulatát. De az is lehet, hogy valakit lehangol, a káosz és a rendetlenség jut róla eszébe és elhatározza, hogy végre rendet rak az asztalán. Aztán mégsem teszi.

Hogy lesz a kapott információból tett?

Történik valami, hallasz egy hírt, egy információt. Mitől függ, hogy mi lesz a reakciód, mit fogsz tenni ennek hatására? Nem is hinnéd, hány szűrőn ereszted át, milyen sok dolog befolyásolja ezt!

Pedig ha belegondolunk, percenként megéljük. Csak ritkán tudatosan. Hisz ennyi időnk nincs! Épp ettől vagyunk mi emberek ilyen sokfélék, épp ez az oka annak, hogy másképp működünk, másképp eresztjük át magunkon az információkat, mást vonunk le tanulságként a kapott tapasztalatokból. De sokszor magunkat sem értjük meg, miért úgy, ahogy. Vagy ha tegnap nem zavart valami vagy valaki, akkor ma miért? Vagy ha egyszer tudom, mit kellene tennem, miért nem teszem meg?

A videónk végén ígértem, hogy fogok írni erről a témáról, mert fontos, segíthet megérteni magunkat is, sőt, másokat is.

Nézzünk rá akkor, mi mindenen múlik, hogy milyen reakciónk alakul ki egy kapott információra, hogy mi minden befolyásolja a cselekedetünket!

Ha nagyon didaktikusan akarom bemutatni, levezetni ezt a folyamatot, akkor kb. így néz ki:

  1. Érkezik egy hír, egy információ, ér valamilyen külső hatás;
  2. Értelmezed valahogy (természetesen sokféle információ lehet, ezért ha nem egy egyértelmű, egzakt dologról van szó, akkor valószínűleg nem mindenki pont ugyanúgy értelmezi);
  3. Éppen vidám vagy, vagy szomorú, fáradt, frusztrált, vagy kisimult, kiegyensúlyozott, netán észnélkül szerelmes, vagy csalódott, stb. Szóval, valamilyen érzelmi állapotban talál meg a dolog, így ez az érzelmi állapot is komolyan befolyásolja, hogyan éled meg. Ez is egy komoly szűrő!
  4. Aztán jön a legalattomosabb: vannak beépített driver-eid, hiedelmeid, amelyek sajnos vagy szerencsére (attól függően, ezek inkább pozitívak vagy negatívak) egy kicsit mindig befolyásolnak. Olyanok kicsit, mint egy ketrec, nehéz belőlük kitörni – no, ezek aztán nagyon eltorzíthatják az információt, akár azt súghatják, hogy ne törődj vele, vagy ellenkezőleg, felnagyíthatják a jelentőségét.

Hogy mit is jelentenek ezek a dolgok? A drivereket a szüleinktől, a családunktól kapott beépített programok jelentik - mint a "légy erős!", a "meg tudod csinálni!", vagy a "siess!", "erőltesd meg magad!", vagy az, hogy "csináld úgy, hogy másoknak jó legyen!" A hiedelmeket viszont magunknak ’építgetjük fel’, amikor egy-egy tapasztalatból mintegy következtetésként, igazságként megfogalmazunk egy általános ’igazságot’: ha ez így kezdődik, akkor mindig az lesz a vége, hogy… ha valaki így néz rám, az csak azt jelentheti, hogy… ha egy főnök nem tudja a nevemet az első napon, akkkor… Szóval, ha sok mondatodban fellelhetőek ezek a nagy általánosítások, akkor légy résen, mert hajlamos vagy hiedelmek mentén működni!/ Alattomos, nehéz téma, nem egyszerű elkapni, felismerni, feldolgozni őket.

Ez a ’szűrő’ sokszor alapos tisztításra szorul!

  1. Aztán, a fentiek hatására végül meghozol valami döntést (végre!). Magad is érzed, ha belegondolsz, hogy nem biztos, hogy igazad van, tudod, hogy X.Y. most másképp cselekedne, de Te Te vagy, belőled ez jön. Hogy mennyit agyalsz egy-egy döntés előtt, az személyiségfüggő, de helyzetfüggő is. Van, aki sokat, van, aki előbb cselekszik, aztán gondolkodik.
  2. Végül megcsinálod, amit eldöntöttél. Vagy nem (vagy az előző mondatra visszautalva nálad elcsúszik ez a két dolog, még mielőtt elhatároznád magad, már benne is vagy – ilyen is van). Ez is milyen jellemző tud lenni! Nem mindenki képes rá, hogy az elhatározásait azonnal cselekvésre váltsa. Vannak, akik legtöbbször csak elméletben cselekszenek, mire odáig jutnának, hogy tényleg meg kellene tenni, ott elakadnak, lefagynak, hagyják magukat eltéríteni, vagy egyszerű lustaság, bizonytalanság vesz rajtuk erőt.

Szóval, ez egy bonyolult folyamat, ami persze lehet, hogy a másodperc törtrésze alatt megy végbe, más esetben hosszú éveket is igénybe vehet. Mert függ például a hírtől magától is, a témától, helyzettől, de alapvetően inkább magunktól, a személyiségünktől.

img_20201011_110952_resized_20201011_111142055.jpg

 

Például:

Egy triviális példa: megtudja valaki, hogy a párja megcsalta. Hogy reagál? Hányféle reakció lehetséges, milyen időtáv telhet el, mire lép valamit a hír hatására? Számtalan variáció lehetséges!

Aztán itt van egy másik: az egyik munkatársadról megtudod, hogy adatokat szolgáltat a cégetekről egy konkurensnek. Nem te vagy a cégtulajdonos, nem vagy a főnöke, mégis érzed, ez így nincs rendben. Mit teszel?

Vagy egy harmadik: idős apád helyzetét kellene megoldanod. Hallasz egy idősotthonról, ahol most épp üresedés van, elvileg megoldás lehetne. Lépsz-e, ha igen, akkor hogyan, és mikor? Ha nem lépsz, akkor vajon miért?

Persze ez így nagyon leegyszerűsített, de azt talán jól érzékelteti a leírás, hogy ezek nem egyszerű folyamatok. Különösen, ha egy-egy bonyolultabb információról, helyzetről van szó. Vagy akkor, ha mi magunk egy nehéz helyzetben vagyunk, ha túszai vagyunk egy szituációnak. Legyen az egy társfüggőség, egy fel nem dolgozott gyász, vagy egy anyagi kiszolgáltatottság. Vagy akár egy eszmerendszerhez, egy 'oldalhoz' tartozás, egy példakép, egy ember, akit vakon követünk, akinek mindent elhiszünk. Egy ilyen helyzet erős béklyót jelent, amely befolyással lehet a legtöbb cselekedetünkre, leszoktathat az önállóságról, a józan gondolkodásról, leszívhatja az energiáinkat. Miközben adhat egy - hamis - biztonságérzetet. Erről a tehetetlenség érzésről írtam az elmúlt alkalommal ITT.

Ha valakivel dolgozom, érdekes végignézni, hogy van ezekkel a kérdésekkel, mennyire konzekvensen működik, hol elégedetlen magával, hol lehet szükség arra, hogy kibogozzuk a szálakat és javítsunk a helyzeten. Hol lehet fontos kitisztítani a szűrőket!? Izgalmas!

Van min gondolkodni.

 

Szép napokat, vigyázzatok magatokra!

 

Koskovics Éva

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kompromisszio.blog.hu/api/trackback/id/tr9516234972

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása