Kompromisszió

Kompromisszió

Kompromisszió

Mi a helyzet az érzelmi intelligenciával? Tényleg olyan fontos?

2020. október 18. - Koskovics Éva

_mg_7286.jpg

Miközben készülök egy közeli programra, eszembe jutott, amikor tavaly a Kapszlin tartottam egy előadást arról, hogy hogyan függ össze a siker és az érzelmi intelligencia. Ez utóbbi téma vesszőparipám, szeretek rá hivatkozni, sokszor írtam is már róla. No és sokszor megtapasztaltam saját és mások példáján, pozitív és negatív élmények sorával, hogy valóban milyen nagyon fontos.

Két gondolatot emelnék most ki ezekből a saját tapasztalatokból:

  1. Hogy valaki milyen sikeres, az legalább annyira múlik a személyiségén, alap beállítottságán, mint azon, hogy valójában mit, milyen (mérhető, mások teljesítményével összevethető) dolgokat ér el az életben.

A közgazdasági nobel emlékdíjat is kiérdemlő amerikai-izraeli pszichológus, Kahneman alkotta meg a hedonikus mókuskerék fogalmát. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a boldogságra való hajlam nincs egyenes arányban a teljesítménnyel, az elért vagyonnal, sikerekkel. Ha valakiben nagyon erős a bizonyítási vágy, mindig többet akar majd, és lehet, hogy épp ezért soha nem fog tudni megfelelni magának. Sokan ismerünk olyanokat, akik túl magasra állítják a lécet, lehet, hogy épp egy szülőktől beléoltott driver hatására („erőltesd meg magad!”). Vagy olyanokat, akik mindig többre vágynak, nem tudnak örülni az elért sikereknek, mert rögtön látják maguk előtt a következő elérendőt. Ezért jó kifejezés a mókuskerék!

 

  1. Goleman (ő egy másik szakember, aki több könyvet is írt a témáról) szerint a siker alapja az érzelmek eredményes ’használata’!

/Egy kis gyorstalapaló a'la Goleman ITT! /

Ő fogalmazta meg, hogy az érzelmi intelligenciának van egy személyes és egy társas oldala. A személyes kompetencia esetében urai vagyunk a saját érzelmeinknek, van reális önismeretünk, a társas kompetencia pedig azt mutatja, mennyire vagyunk képesek mások érzelmeit megérteni, befolyásolni. Aki ezekben jó, az sokkal jobban boldogul az élet útvesztőin, mint az, aki nem érti, nem érzi saját maga és mások érzelmi működését.

Akár a saját életünk, karrierünk, akár mások segítése, vagy társadalmi közegünk, szűkebb és tágabb világunk jobbítása a célunk, felmerülnek azok a kérdések, minek köszönhető a siker. IQ? EQ? Reziliencia? Fejlődéslélektani törvényszerűségek? Sorsanalízis, családi karma? Társadalmi, szociális háttér? Tudományos eredmények?

Saját tapasztalataim szerint is kiemelkedő jelentősége van az érzelmi intelligenciának.

Valójában menet közben jöttem rá, már több komoly megbízáson túl, hogy szinte minden munkában, minden megbízás teljesítésekor - coach-ként - szinte mindig ennek a fejlesztésén dolgozom:

  • ha rezilienciát (lelki ellenállóképességet) fejlesztünk (minden reziliencia faktor beazonosítható úgy is, mint EQ!)
  • ha kezdés-újrakezdéssel foglalkozunk (úgy indul, hogy: önismeret, önbizalom, önmegerősítés, aztán jön a motiváció, a kommunikáció stb.)
  • ha vezetőkkel dolgozom (coaching típusú vezetés: fókuszált figyelem képessége, konstruktív visszajelzés, rugalmasság, hatékony kérdezéstechnika, összhang és kapcsolat kialakítására való képesség – színtiszta kommunikációs fejlesztés)
  • ha karrier témában egyéni folyamatban vagyunk (reális önértékelés, kapcsolódási képességek)
  • ha fiatalokkal, fiatal tehetségekkel van feladat (önismeret, érzékenyítés, ún. 'soft skillek')
  • ha konfliktuskezelési tréninget (team coaching-ot) tartok.

Akkor jöttem rá, milyen érzékeny téma ez, amikor  az egyik legolvasottabb blogbejegyzésem ezt a témát tárgyalta és sokaknál nagyon betalált. Nem véletlenül.

Ahogy a kompromissziós csapat, hármunk tevékenységét nézem, mindhárman ezen munkálkodunk. Hisz a mediáció is főleg a kommunikációs folyamat, az önismeret és az empátia fejlesztésén alapul és célja egymás elfogadása, a közös célok elérése minél kisebb károkkal, sérülésekkel.

Milyen jó is lenne, ha lenne vitakultúránk, ha próbálnánk megérteni másokat is, ha tudnánk mások szempontjaira is figyelni, egyáltalán: elfogadni másokat is, egymást is! Mi ezen vagyunk!

Koskovics Éva

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kompromisszio.blog.hu/api/trackback/id/tr6116243348

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

232323 2020.10.19. 21:07:37

Mindenféle intelllligencia hátrány.
A kretének, pszichopaták jutnak előre és érik el a céljaikat. Ez van.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2020.10.20. 08:06:24

Magyon fontos ez. Mondom én ezt, aki érintett vagyok, az enyémet 0 körülire mérik.

csakférfi 2020.10.20. 08:06:38

" személyes kompetencia esetében urai vagyunk a saját érzelmeinknek, van reális önismeretünk, a társas kompetencia pedig azt mutatja, mennyire vagyunk képesek mások érzelmeit megérteni, befolyásolni"

Téves megállapítás!
Az "érzelmeket" sokan összekeverik az "érzetekkel".
Ráadásul a "sikerorientált" életvezetésben benne van a bukás azaz sikertelenség.
Ami frusztráltsághoz... kiégéshez vezet.
Ez a "mai kor embefének" rákfenéje.
Ehhez az"önismeret" kevés. Sőt..... egyenesen káros.
Vicc az egészben hogy "tudományos" felhangokkal tüzdelt megállapítások sok sok ezer éve köztudottak.

"Örök az ég és örök a föld.
Azért örök az ég s a föld,
mert nem önmagukért élnek,
ezért nem fogy belőlük az élet.
Éppígy a bölcs:
hátrahúzódik, ezért halad,
nem őrzi magát, ezért megmarad.
Így van:
saját érdeke nem űzi sose,
ezért teljesül saját érdeke"

Lao Ce
Tao Te King

:)

Bullózus pemfigoid 2020.10.20. 08:07:23

Jaj...
reziliencia...coaching...önismeret...mások érzelmei...
Kár, hogy a fajtátok olyan rohadt módon szarja le a fizikusok, csillagászok, vegyészek, mérnökök, programozók mezei hozzáértését, ami a seggetek alá tett mindent, ami konkrétan életben is tart.
Persze ők is megtehették volna, hogy ilyen buziskodással foglalkoznak munka, koncentráció, tehetség, tanulás és elhivatottság nélkül, de hát nem lehet mindenki olyan előrelátó, hogy felismerje: az IQ konkrétan ciki lesz 2020-ra. Ma csak az kap ajándék szopást az egyszeri tinder-tündérektől, aki megfelelő ocelotmintás sálban magyaráz a mások érzelmeinek megértéséről...

Szalay Miklós 2020.10.20. 08:07:48

Egy elemző írást a sikerről, a sikervágyról, önértékelésről:

egyvilag.hu/temakep/046.shtml

Dan da Man 2020.10.21. 16:22:02

Kedves Éva!

Azt észrevette, hogy feltett egy nagyon fontos kérdést, amire egy nem-túl-hosszú blogbejegyzésben végül semmiféle releváns választ nem tudott adni? Amit adott, az pedig egy személyes vélemény. (Még akkor is, ha a konzekvencia helyes.)
A legjobb szándékot feltételezve is azt kell mondjam, hogy a kommunikációja valahol eltévedt. Az alapfelvetés és a kifejtés nem passzol egymáshoz. Legalábbis súlyában semmiképp.

Mindenesetre örülök, hogy kiadta magából a gondolatait, és hogy helyes választ lelt (bár a kérdésfelvetés önmagában is felesleges volt, legyünk őszinték.)
Minden egyéb, amit mondani tudnék, sajnos sértő lenne, és nem bántani akarom Önt. De az írás (még blogszinten is) olyasmi, ami rendezett gondolatokat, harmonikus érvelési készséget, és az olvasást megkönnyítő prezentációt feltételez. Nos, egyéb rossztulajdonságai mellett (melyek közül a saját fontosságának téma elé tolása a legnagyobb bűn) a bejegyzés ezeket a kritériumokat sajnos nem tudta teljesíteni.

Jobb munkát legközelebb!

werinter 2020.10.21. 16:22:16

ENnyi baromságot összehordani... majd amikor nem lesz mit enni, mert nem lesznek agrármérnökök, élelmiszeripari szakemberek, majd amikor nem lesz se víz, se gáz, se üzemanyag mert nem lesznek a különböző szakterületeken mérnökök, szakemberek, akkor lehet "coachingolni" meg tökömtudja miket magyarázni, "inluencerkedni" stb. Kíváncsi leszek, de rohadtul! Manapság mindenki ilyen baromságokkal tömi a saját és sajnos mások fejét is, ahelyett, hogy értelmes dolgokkal, TUDOMÁNYOKKAL foglalkozna, vagy legalább valami szakmát szerezne és értene LÉTFONTOSSÁGÚ dolgokhoz...
Nem az a világ fog eljönni ahol "coach"okra és életmód tanácsadókra meg hasonló haszontalan ingyenélőkre lenen szükség. Ezt a mostan ijárvány is bizonyítja. És ez csak a kezdet, ennél sokkal durvább évek jönnek és mindegyik rosszabb lesz, mint az előzőek.

Koskovics Éva 2020.10.21. 16:45:41

Na akkor most így utólag reflektálok a kommentekre. Egyben. Érdekes téma ez, azt is mondhatnám, hogy egy látlelet a mai valóságról. Nem is értem, miért olvasgatnak sokan ilyen blogokat, ha ennyire felhúzzák magukat rajta. Vagy ha nem húzzák fel magukat, de ennyire negatívan és ítélkezően írnak róla, akkor az épp azt bizonyítja, hogy sajnos komoly gondjaik vannak az érzelmi intelligencia terén. Ha lenne egy kis önreflexiójuk...

Nekem talán van némi... tudom, hogy ez nem egy tudományos igényű és korszakos jelentőségű írás. Az a helyzet, hogy ha olyat terveznék írni, akkor az nem blogbejegyzés formájában születne meg. Viszont a blogok épp arra jók, hogy bedobjak egy kavicsot az állóvízbe, hogy felhívjam a figyelmet egy problémára, helyzetre, ajánljak valamilyen könyvet, programot, helyet, vitatémát stb.
Azt is tanulság, hogy a hosszabb szövegeket nincs türelem végigolvasni, a rövidre meg sokan rásütik, hogy felületes, hatásvadász. Nem lehet mindenkinek megfelelni.

Én is aggódom a természettudományokért, nem coach-ként kezdtem a karrieremet sem (néhány évtized közgazdászi karrier után talán van némi alapom arra, hogy ilyet művelhessek), bőven van tapasztalatom az egzakt tudományok, szakmák művelőiről is, hisz sokszor dolgoztam velük. Mindig megbecsültem őket és normálisan úgy dolgoztunk mindig, hogy együttműködve, egymást tisztelve. Hisz egyikünk sem élt meg a másik nélkül.

Azt is megtanultam, látom, hogy a legkritikusabb, ítélkező emberek sokszor szenvednek komoly önbizalomhiányban, de üzenem innen is, hogy attól, ha mindenkit leszólnak, lehülyéznek, attól nem nő az ázsiójuk, nem lesznek sikeresebbek, még boldogabbak sem. Talán 1-2 percnyi elégedettséget jelent egy-egy jó beszólás, de aztán??

Sokkal jobb kedvesnek, elfogadónak, nyitottnak lenni. Mert ahogy másokkal bánunk, azt kapjuk vissza mi is. Én szeretek megértő lenni másokkal, elfogadni, hogy nem vagyunk egyformák, és ha hibáznak (ha neadj'isten bunkók...), akkor is próbálom megérteni, elfogadni, hogy annak oka van.

Érdekes téma ez a kommentezés úgy önmagában is. Vajon mit vár tőlem az, aki beszól? Azt, hogy mély önvizsgálatot tartok és felhagyok a blogolással? Vagy felkötöm magam, mert rájövök, nem értek semmihez és nem tudok írni? Vagy várja, hátha visszaszólok és így rá lehet csavarodni egy brutális vitára? Nem fogok!

Szóval, nagyon is úgy érzem, hogy kellene fejleszteni ezt az érzelmi intelligenciát, sok dolog lenne vele! Persze korán kellene elkezdeni! De sosem késő!
Ja és éljenek a mérnökök, a komoly férfiak, éljen a természettudomány, a technika, a kő a beton! Ez mind kell! Persze kell az ellenpont is, a szív, az érzelem, a művészetek, a pozitív élmények! Hisz ezektől vagyunk emberek!

ViCa 2021.02.10. 10:34:53

@Koskovics Éva: Kedves Éva, milyen könyveket tudna még ajánlani ebben a témában? Köszönöm

Koskovics Éva 2021.02.10. 11:06:31

@ViCa: Attól is függ, egészen pontosan mi érdekli ehhez a témához kapcsolódóan. Ami még nekem nagyon hasznos volt: George Kohlrieser: Túszok a tárgyalóasztalnál.
De jók a Zimbardo könyvei (Nincs kapcsolat pl.), vagy a Tari Annamária, F. Várkonyi Zsuzsa könyvei szintén.
süti beállítások módosítása