Kompromisszió
https://kompromisszio.blog.hu/atom
blfr5@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://kompromisszio.blog.hu/2021/04/21/kire_nyomod_a_feszkot_a_hazastarsadra_vagy_a_gyerekedre
Kire nyomod a feszkót? A házastársadra vagy a gyerekedre?
2021-04-21T10:49:13+02:00
2021-04-21T10:49:13+02:00
Szilvássy Rita
https://blog.hu/user/1548078
<p> <br />Egy <a href="https://lehetjobb.hu/szolgaltatasok-mediacio-a-csaladban-kamasz-mediacio/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">családi mediáció</a> során az egyik szülő penge élességgel fogalmazott meg egy nagy fontos kérdést. A férfi száján könnyeden gurult ki a mondat és nem is sejtette a pontos megfogalmazása súlyát. Én meg figyeltem és gyorsan feljegyeztem magamnak. Tudtam, hogy később még dolgom lesz ezzel a mondattal...<br /> <br />Azóta is sokszor eszembe jut, elgondolkodtató. A megfelelő pillanatban, amikor én is ezelőtt a dilemma előtt állok, gyakran bevillan az agyamba. Hogy most valójában erről van szó. A választásról. <strong>Hogy kivel menjek szembe?</strong><br /> <br /><strong>Kire nyomjam a feszkót?</strong> Kinek szólok akkor, ha valami nem tetszik, valamit másképp szeretnék? Írok egy példát. (Nálunk a kertben mániákus rend van biciklik terén, szóval jó szívvel írom ezt, mert nem az én saját példám. Az egyszerűség kedvéért mégis E/1.-ben fogalmazok.) Vegyük ezt a helyzetet: a biciklik nem állnak be maguktól a garázsba (de biztos erre is feltalálnak valamit hamarosan), hanem kint napoznak/áznak az udvaron. Amikor ki szeretnék állni a kocsival, akkor a bicikliket nekem kell betologatni a garázsba, hogy ne legyen útban. Szólok a gyerekeknek: „tegyétek el a biciklit, kérlek, mert nem tudok kiállni.” A válasz: „De apáé is ott van!” Igen, ez igaz. Akkor az apjuknak szóljak?</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/dispute-1959751_1280.jpg" alt="dispute-1959751_1280.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>(Kép forrása: Pixabay.com)<br /> <br />Tudom, hogy a példa érték is fontos dolog, de ezt a vonulatot most nem taglalom, mert nem szeretnék elkalandozni, maradok csak ennél a kiemelt helyzetnél.<br /> <br />Egy elmélet szerint mindig lefele nyomjuk a feszültséget. Tehát a kisebbre – mivel ezt gondoljuk, hogy innen jön a kevesebb ellenállás. <br /> <br /><strong>Talán minden helyzetben mérlegelünk, hogy itt és most ki a kisebb ellenállás?</strong> A társam vagy a gyerekem?<br /> <br /><strong>És valójában nem is azzal konfrontálódom, aki az igazi célszemély lenne, hanem azzal, akivel kisebb az ellenállás?</strong> Ahol tudom, <a href="https://coachco.blog.hu/2020/11/13/hogy_lehetne_ennel_jobb" target="_blank" rel="noopener noreferrer">hogy egyszerűbben átmegy a helyzet?</a> <br /> <br />Ez már egészen közel jár ahhoz, a számomra ikonikus helyzethez, amikor egy feszült pillanatban nem az a gyerek kapja a fülest, akinek „járna”, hanem az, aki éppen a legközelebb áll a feszült édesanyához, amikor betelik a pohár... (Tudom, senkinek nem „jár” füles...)<br /> <br />Na de vissza a témához. Őszintén mondom: szerintem már az is nagy dolog, amikor valaki felismeri, hogy ő most feszültséget nyom rá a másikra. Ez már az<a href="https://coachco.blog.hu/2019/10/29/tanuld_meg_kepes_vagy_ra" target="_blank" rel="noopener noreferrer"> érzelmi intelligencia egész jó szintje</a>! </p>
<p>Amikor választani kell, hogy egy kamasszal megyünk szembe, vagy a férjünkkel/feleségünkkel, akkor mi alapján döntünk? Van egy ellentét, egy feszültség.<a href="https://lehetjobb.hu/egy-konfliktuskezelesi-metodus/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"> Valahogy el akarom simítani.</a> Ehhez beállok az egyik fél mellé, míg a másikkal szembe megyek.</p>
<p>Vagy taktikázom? Éppen egy számomra valamilyen szempontból előnyös alkut kötök, amit később, mint potenciált fel tudok használni? A példánál maradva: betolom a bicikliket és cserébe megkérem, hogy vigye át a könyvet a nagypapához. <br /><strong> </strong><br /><strong>Vagy talán megvannak azok a témák, hogy melyeket lehet könnyebben megoldani a házastárssal és melyeket egyszerűbb a gyermekekkel?</strong> Hiszen tudom, hogy kinek mi a nünükéje, és eszerint keresek magamnak szövetségest az aktuális helyzet feloldásához?<br /> <br />Jó kérdést. Érdemes figyelni ezt (is).</p>
<p> </p>
<p>Szilvássy Rita mediátor</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F04%2F21%2Fkire_nyomod_a_feszkot_a_hazastarsadra_vagy_a_gyerekedre%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F04%2F21%2Fkire_nyomod_a_feszkot_a_hazastarsadra_vagy_a_gyerekedre%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F04%2F21%2Fkire_nyomod_a_feszkot_a_hazastarsadra_vagy_a_gyerekedre%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Kire nyomod a feszkót? A házastársadra vagy a gyerekedre?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kompromisszio.blog.hu/2021/04/21/kire_nyomod_a_feszkot_a_hazastarsadra_vagy_a_gyerekedre#comments"><img class="item_ctp" src="https://kompromisszio.blog.hu/rss/image/post/id/16508286" border="0" /></a><br /></p>
család
kommunikáció
választás
döntés
gyereknevelés
párkapcsolat
megértés
testvér
önismeret
kompromisszum
coaching
érzelmi_intelligencia
konfliktuskezelés
családi_kapcsolatok
Mediáció
családi_béke
családszervíz
0
Te kire nyomod a feszót? A párodra vagy a gyerekedre?
Millió szituban parázslik a feszkót. A pillanat tört része alatt döntünk: kire nyomjuk rá? A kisebb ellenállás felé?
Kompromisszió
https://kompromisszio.blog.hu
https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/dispute-1959751_1280.jpg
https://kompromisszio.blog.hu/2021/04/03/a_kompromisszumos_husvet_uzenete
A kompromisszumos húsvét üzenete
2021-04-03T10:12:52+02:00
2021-04-03T10:12:52+02:00
Koskovics Éva
https://blog.hu/user/1542858
<p><img src="https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/img_20200411_175208.jpg" alt="img_20200411_175208.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Milyen az, amikor egy húsvét kompromisszumos? Van már róla fogalmunk, hisz a tavalyi is ilyen volt. Akkor is kérték, ne utazzunk, ne mozogjunk, fogjuk vissza magunkat. Reméljük, idén sem lesz ez nehezebb, mint tavaly. Van, aki türelmetlen, van, aki kezd belefásulni, vannak, akiknek fogy az erejük és vannak, akik rugalmasan kezelik a helyzetet.</p>
<p>Amikor tavaly kitaláltuk kis formációnk nevét, a ’Kompromisszió’-t, magunk sem gondoltuk, hogy ilyen sok kompromisszumra lesz szükségünk, hogy ennyire a mindennapok részévé válnak az elkerülhetetlen kompromisszumok.</p>
<p>Sokan mondták már, hogy bizonyos dolgokat megtanít nekünk ez a pandémiás helyzet, amelyeket nem akartunk korábban elfogadni: hogy nem vagyunk mindenhatóak, hogy vannak dolgok, amelyekre nincs ráhatásunk, hogy mindig történhet valami, amire senki nem gondolt, hogy mennyire nem értékeljük azt, amink van, hogy milyen nagyon jól élünk (legalábbis sokan).</p>
<p>Ezekben a napokban a harmadik hullám csúcsát éljük. Reméljük, a beoltottak számának gyors emelkedése hamarosan megnyugvásra adhat okot. De a régi életünk – ha vissza is kapjuk valaha – az még odébb van. Régi élet? A sok áldozat családjának már biztos, hogy másmilyen lesz. Az egészségügyben dolgozók élete sem tudható, hogy fog alakulni. Ők most akkora traumát éltek meg, olyan terhelést kapnak, amit gyorsan nem lehet feldolgozni, kiheverni. Ők a legnagyobb áldozatai ennek a rémálomnak. Azok, akik a sűrűjében dolgoznak. Az egészségügy is kompromisszumos módon működik. Kemény kompromisszumokat kell megkötni minden nap, minden szinten, hogy valahogy mégis működjön a rendszer.</p>
<p>Kompromisszumra kell jutnunk - legtöbbször saját magunkkal -, hogy elfogadjuk a korlátozott lehetőségeket, a tervek halasztását, a megszokott dolgok nélkülözését, a közösségi élmények kimaradását. Sokat tanulhatunk magunkról is most: tudunk-e mindehhez alkalmazkodni, fegyelmezettek vagyunk-e, tudjuk-e pótolni a kieső dolgokat másokkal, van-e türelmünk, le tudunk-e adni a korábbi igényekből. Ha nagyjából igen a válasz ezekre, akkor le a kalappal! Ha nem, akkor sem kell ezt szégyellni! Lehet, hogy neked nagyon más a szituációd, vagy más a tűrőképességed. De az is lehet, hogy olyan munkád van, amiben nem ezek a kérdések merülnek most fel elsősorban. Lehet, hogy robot üzemmódban vagy. De az is lehet, hogy nálad valami egészen más van a háttérben, vagy te egészen másképp éled meg ezt az egészet.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/img_20210319_150714.jpg" alt="img_20210319_150714.jpg" class="imgnotext open-in-modal" width="387" height="186" /></p>
<p>Sok kérdés, ha úgy tetszik, a kompromisszumkészséghez kapcsolódó téma lóghat most is egyéni szinten a levegőben:</p>
<ul>
<li>ki melyik oltást kapja, eleve, elfogadja-e az oltást (a magam részéről örülök, hogy túl vagyok az első szputnyikon);</li>
<li>ki kinek hisz, vagy elfogadja-e a szakemberek véleményét;</li>
<li>ki milyen élethelyzetben van, mennyire nehéz a saját élete (munka, magánélet, egészségügyi állapot, lakhely stb.);</li>
<li>mi lesz az érettségivel (kisebbik gyerekem érintett, nagyon sajnálom őket, vegyesek az érzelmeim, nagyon tanár- és iskolafüggő, illetve családfüggő, ki hogyan vette ezt az évet);</li>
<li>mi legyen a folyamatban lévő, régóta függő döntésekkel: menni-maradni, váltani, költözni, építkezni, gyereket vállalni, elkezdeni valami újat, stb.</li>
</ul>
<p>Nehéz most megmondani, mi a legjobb, leghasznosabb javaslat, kívánság. Kinek ez, kinek az.</p>
<p><em>Most különösen fontos, hogy figyeljünk egymásra és legyünk türelemmel egymás iránt is. Senkinek nem könnyű. A mentális problémák sokasodnak. A kompromisszumkészség most életmentő is lehet.</em></p>
<p>Az áldozathozatal és a feltámadásba, az újrakezdésbe vetett hit pedig - akár mint húsvéti üzenetek is - itt vannak most velünk. Nem könnyű megérteni a szükségességét, nem könnyű elfogadni az erejét, de aki hinni és bízni tud, annak mindig könnyebb. Meg kell próbálni akkor is, ha nehéz!</p>
<p> </p>
<p>Vigyázzatok magatokra! És a lehetőségekhez mérten kellemes Húsvétot!</p>
<p> </p>
<p>Koskovics Éva</p>
<p> </p>
<p>A fotók sajátok.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F04%2F03%2Fa_kompromisszumos_husvet_uzenete%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F04%2F03%2Fa_kompromisszumos_husvet_uzenete%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F04%2F03%2Fa_kompromisszumos_husvet_uzenete%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A kompromisszumos húsvét üzenete"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kompromisszio.blog.hu/2021/04/03/a_kompromisszumos_husvet_uzenete#comments"><img class="item_ctp" src="https://kompromisszio.blog.hu/rss/image/post/id/16489060" border="0" /></a><br /></p>
0
A kompromisszumos húsvét üzenete
Hinnünk kell magunkban, abban, hogy túl leszünk ezen a nehéz időszakon. Hogy mi kell még hozzá? Jó kérdés!
https://kompromisszio.blog.hu/media/image/img_20200411_175208.jpg
Kompromisszió
https://kompromisszio.blog.hu
https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/img_20200411_175208.jpg
https://kompromisszio.blog.hu/2021/03/10/te_mit_latsz_a_nagy_egeszbol
Te mit látsz a nagy egészből?
2021-03-10T10:24:11+01:00
2021-03-10T10:24:11+01:00
Szilvássy Rita
https://blog.hu/user/1548078
<p style="text-align: justify;">Ennyire tökéletes képet ritkán találok a blogjaimhoz. Sőt, amint megfogalmazódott bennem a cikk alapgondolata, máris tudtam, hogy ez a kép passzol hozzá. </p>
<p style="text-align: justify;">A téma és a tökéletes kép után most megtalálom az ide illő szavakat is.</p>
<p style="text-align: justify;">Indítsunk egy mindenki számára érthető, közismert helyzetből: a jelenlegi járványhelyzet. Ki mit lát belőle?</p>
<p style="text-align: justify;">Van, aki szerint ez az egész járványosdi egy semmiség, egy könnyed kis apróság – mint a képen az a figura, aki az elefánt farkát fogja. Ő az, aki elkapta a vírust, de nagyon könnyen megúszta. Két napig olyan furcsán érzete magát, a harmadik napot átaludta, bevett hárommal több D-vitamin tablettát és ezzel le volt tudva a világjárvány rá eső része.</p>
<p style="text-align: justify;">Van, aki szerint egy óriási, végeláthatatlan, nála ezerszer erősebb, áthatolhatatlan fal – mondjuk az elefánt oldala. Ő talán egy egészségügyi dolgozó...</p>
<p style="text-align: justify;">„Ugyan, az emberek nagy része felépül belőle!” – ezt azok mondják, akik az elefánt jellemző részeit tapogatják és ugyan vannak különbségek, de alapvetően azonos tapintású dolog ez a valami.</p>
<p style="text-align: justify;">De ott van az az ember, aki az agyarát nézegeti ennek az állatnak. Egyetlen, hegyes, csontkeménységű valami, ami képes halálos sebet ejteni: ennek az „érdeklődőnek” halt meg a sportoló barátja 10 nap alatt a Covidban. </p>
<p style="text-align: justify;">Vagyis: az elefánt egyáltalán nem az agyar, de ez is a nagy egység részét képezi. És még azt sem mondhatjuk, hogy jellegtelen, értelmetlen része a nagy egésznek, hiszen – hogy az elefántos példánál maradjak – az orvvadászok kizárólag ezért ölnek le több ezer egyedet. Mert ez a lényeg!</p>
<p style="text-align: justify;">Ha visszatérünk a vírushelyzethez: mi a lényeg? Azok történetei, akik felgyógyultak, vagy azok, akik már nem térnek vissza hozzánk soha többé?</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/ancient-2026111_1280.png" alt="ancient-2026111_1280.png" class="imgnotext open-in-modal" /> </p>
<p style="text-align: justify;"> (Kép forrása: Pixabay.com)</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">És most búcsúzzunk egy járványhelyzettől, megköszönve neki, hogy kellően közérthetővé tette a példát.</p>
<p style="text-align: justify;">Lépjünk át a kapcsolatok világába, a világ működésének rendszerébe. <strong>Ki mit lát a nagy egészből? Ki mit lát abból a világból, ami a saját nézőpontján kívül esik?</strong> Életünk, hétköznapjaink működése iszonyatosan összetett. Képtelenség mindig minden történést, nézőpontot, véleményt egyedileg a helyén kezelni. Mert könnyebb, ha általánosítunk. Ez pszichés működésünk egyik alapvető jellemzője. Vagy van elegendő lelki, testi, szellemi energiánk arra is, hogy az egyáltalán nem jellemző, de mégis a nagy egészhez tartozó részeket se zárjuk teljesen figyelmen kívül? Vagy ez talán <a href="https://coachco.blog.hu/2019/10/29/tanuld_meg_kepes_vagy_ra" target="_blank" rel="noopener noreferrer">érzelmi intelligencia</a> kérdése is?</p>
<p style="text-align: justify;">Tehát ki mit lát a nagy egészből? Vagyis: ki mit akar látni és mit nem akar látni a nagy egészből? <a href="https://kompromisszio.blog.hu/2020/10/21/parhuzamos_valosagaink" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong>Valóságaink nagyon is sajátságosak</strong>.</a> Mindenkinek megvan a maga igazsága. Egy <a href="https://lehetjobb.hu/szolgaltatasok/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">párkapcsolati vagy munkahelyi vita során</a> hogyan is állunk a másik igazságához, a mások igazságaihoz? Elfogadjuk? Elhisszük? <strong>Meg tudjuk találni a másik által leírt, bemutatott „abszolút igazság” kapcsolatát a saját magunk „abszolút igazságához”?</strong> Sőt, tovább megyek: nem csak, hogy megtaláljuk a kapcsolatot, <strong>hanem össze is tudjuk fésülni a saját nézőpontjainkkal?</strong> Vagy megelégszünk azzal a résszel, amíg a mi saját karunk elér, hiszen eddig tart a világ?</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Ha elfogadom, hogy másoknak más az igaza, akkor ezzel együtt azt is el kell fogadnom, hogy én csak egy része vagyok a nagy egésznek. </strong></p>
<p style="text-align: justify;">Az ilyen közhely-szagú kérdéseket általában egy legyintéssel elintézzük, hogy „igen-igen, így van, de ugyan már, elég a bölcselkedésből, gyerünk tovább!”</p>
<p style="text-align: justify;">Amikor az elefántnak mondjuk az oldalánál állunk, és ezt a testrészét vizsgáljuk, akkor így nyilatkozunk az elefántról: egy nagy, érdes tapintású valami. Nem járunk messze az igazságtól. De mi van azokban az ügyekben – és most jelképesen beszélek, amikor az elefánt agyaránál vagy éppen a farka bojtjánál vagyunk<strong>? Mi van az olyan helyzetekben, ahol az én tapasztalásom az abszolút kisebbség? Az én tapasztalásom annyira szélsőséges, hogy szinte teljesen lényegtelen? </strong></p>
<p style="text-align: justify;">Sok helyről hallani: az emberiség azért kapta a világjárványt a nyakába, mert már teljesen elszállt, kihasználja a földet, nem tudja, hogy a határ. Hát most kapott valamit, ami nagyon is határt, korlátot szab neki. Ha elfogadjuk ezt a gondolatmenetet, akkor még jogosabb a kérdés. <strong>Ki mit lát a nagy egészből?</strong> És hogy viseljük azt, <strong>ha éppen az nagy egész legvégső szegletébe szorulunk? </strong>Akkor előhúzzuk azt a kártyát, hogy manapság úgyis a kisebbségnek áll a világ, hiszen minden erről szó? Amikor meg a többség tömegében üldögélünk akkor meg verjük a mellünket, hogy mi vagyunk a többség, és ezt tessék elfogadni? <span> </span></p>
<p style="text-align: justify;">Nem könnyű kérdések.... ezeknél már csak a válaszok a nehezebbek...</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Szilvássy Rita, mediátor</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F03%2F10%2Fte_mit_latsz_a_nagy_egeszbol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F03%2F10%2Fte_mit_latsz_a_nagy_egeszbol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F03%2F10%2Fte_mit_latsz_a_nagy_egeszbol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Te mit látsz a nagy egészből?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kompromisszio.blog.hu/2021/03/10/te_mit_latsz_a_nagy_egeszbol#comments"><img class="item_ctp" src="https://kompromisszio.blog.hu/rss/image/post/id/16453290" border="0" /></a><br /></p>
kommunikáció
döntés
párkapcsolat
megértés
önismeret
kompromisszum
érzelmi_intelligencia
egyezség
konfliktuskezelés
Mediáció
0
Te mit látsz a nagy egészből?
A járványhelyzet pont ilyen.Te a farkánál állsz, az agyaránál vagy az oldalánál? El tudod fogadni a másik tapasztalatát?
https://kompromisszio.blog.hu/media/image/ancient-2026111_1280.png
Kompromisszió
https://kompromisszio.blog.hu
https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/ancient-2026111_1280.png
https://kompromisszio.blog.hu/2021/03/07/az_utolso_valto
Az utolsó váltó
2021-03-07T22:10:43+01:00
2021-03-07T22:10:43+01:00
Fekete V. Olga
https://blog.hu/user/1548408
<p>Ha érted, hogy mire utal a címben a B oldal kifejezés, akkor már garantáltan ott jársz és te is legalább a negyvenes éveidet taposod.</p>
<p>Manapság sok negyvenes küzd azzal, hogy még viszonylag kicsi gyerekei vannak, de már idősödő, beteg szülei vannak vagy éppen már nincsenek. Hasonló helyzetben ébredtem rá arra, hogy milyen nagy felelősség, hogy mennyire támogatjuk egymást – elsősorban házastársunkat, élettársunkat, szerelmünket, de barátainkat és üzletfeleinket vagy akár szomszédainkat és felebarátainkat – abban, hogy értelmesen, egészségben és boldogan teljen életünk második fele és nem utolsó sorban, milyen példát mutatunk minderről a gyerekeinknek.</p>
<p>Húszas éveim végén történt meg velem, hogy a sok „még nem” után – még nem nézheted meg ezt a filmet, még nem vezethetsz, még nem ihatsz bort, még nem mehetsz férjhez, még nem költözhetsz el, még nem engedheted meg magadnak – eljött az első „már nem”, valami, amit tudom, hogy már soha nem fogok megtenni. Na, akkor csapott meg először az öregedés szele. Ha negyvenes vagy, egyre több a „már nem”, amit meg kell tanulni elengedni. Nőként az egyik legbeszédesebb és sokaknak fájdalmas jelképe ennek az időszaknak, hogy tudod, hogy nem lesz már gyereked, de a természet mégis havonta emlékeztet arra, hogy még termékeny vagy és akár még lehetne.</p>
<p>Életközép, az emberélet útjának fele, válság. Ezt lehetne, kellene jól megélni. A válság lehetőség a váltásra. Itt az utolsó váltó, nem mindegy, milyen állomáson kötsz ki. Ha jól csinálod, még van esélyed arra, hogy egészséges, kiegyensúlyozott, gondtalan öregkor várjon rád. Az tény, hogy ez az állomás kevésbé vonzó és nagyon kevés a jó minta, a pánikszerű menekülés az öregedés elől, kapaszkodás a fiatalkorba viszont szedi az áldozatait.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/vagany.jpg" alt="vagany.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A váltás lehetőségét, az utolsó esélyt sokan megérzik, de kevesen értik jól. Sok férfi ilyenkor veszi meg kamaszkora álomautóját, újít be fiatal barátnőt, megy el földkörüli útra, kezd el maratont futni, vagy csak egyszerűen elhagyja a családját, mindenesetre valami nagyot vált. Sok nő spirituális útra lép, tanfolyamokat végez, beleveti magát valami csodatermék forgalmazásába, posztol, blogol vég nélkül, kezd méregdrága kozmetikai kezelésekre vagy plasztikai sebészhez járni, vagy a jógát, a futást vagy valami kreatív tevékenységet helyez élete középpontjába, ami teljesen beszippantja.</p>
<p>Van, aki nem mer váltani és idő előtt feladja, belefásul, beleöregszik abba, hogy nem olyan munkát csinál, amit igazán szeret, teher számára a család vagy éppen nincsen, nem sikerült megvalósítania az álmait, de azért megadóan húzza tovább az igát és rogyik le egy sörrel esténként, régebben a Barátok közt, manapság a Netflix elé.</p>
<p>Van azonban ebből kiút, meg lehet találni az egyensúlyt. Célszerű egy kicsit megállni és elgondolkodni. Tudomásul venni, hogy van olyan álom, ami már nem valósul meg, de van, amibe még igenis érdemes belekezdeni és meg lehet valósítani anélkül, hogy nagyobb erkölcsi vagy anyagi károkat okoznánk, nevetségessé válnánk vagy beledöglenénk. Érdemes elgondolkodni, melyek azok a kapcsolataink, amelyekből kinőttünk, amelyeknek lejárt az idejük, amelyek méltatlanok, amelyek már nem gazdagítanak sem minket, sem a másikat és hol vannak azok a kapcsolatok, amelyeket nem ápolunk eléggé, amelyek felé nem vagyunk elég nyitottak, amelyek pedig sokat adhatnának. Azzal is érdemes szembesülni, hogy hol vannak azok a feldolgozatlan traumák, kezeletlen problémák, amelyek akadályozzák a továbblépést, a váltást. Ilyenkor jól jön a segítség, ilyenkor érdemes hozzáértő, tapasztalt szakemberhez fordulni, a coach, a mediátor, a pszichológus segít rálátni ezekre a helyzetekre és jó döntéseket hozni.</p>
<p>Sok szempontból középen állsz, ha negyvenes vagy. Jó ezt tudatosítani és ebbe belehelyezkedni. Ha megtalálod az arany közepet, akkor nem fogsz szívrohamot kapni és lefordulni a futópadról, mert meg akartad mutatni annak a dögös szőkének, aki melletted tapos, hogy mekkora legény vagy és háromgyerekes családanyaként sem fogsz meglépni a teniszedződdel a második szett után. Ha megtalálod a középutat, akkor magabiztosan és mosolyogva tudsz a fiatalok után nézni, akik leköröznek a futópályán - legfeljebb megjegyzed magadban, hogy „új rablói vannak a nyárnak…” és nekik fogalmuk sincs, hogy kit idézel - vagy éppen nyugodt szívvel hazamész jógaóra után és megfőzöd a családnak a csülkös bablevest, majd minden szemrehányás nélkül feltálalod.</p>
<p>Ez csak a magánélet terepe, de a szakmai előmenetel, karrierépítés, üzleti élet terén is ott a középen állás problémája. Alulról nagy a nyomás és nagy kihívás, hogy szemben találod magad azzal a generációval, akit „nem szorít az iskolaköpeny”, azaz nincs emléke arról, milyen egész nap sötétkék nejlon iskolaköpenyben izzadni, úttörőben feszengeni, egy tanévet egy farmerben és egy edzőcipőben kihúzni, a kazettát ceruzával visszatekerni, telefonvonalra várni, milyen, hogy egy Toblerone csokiért Jugoszláviáig kell elmenni, egy bőrdzsekiért meg Törökországig, angol nyelven írott könyvet legközelebb az ország egyetlen idegennyelvű könyvesboltjában Budapesten kapsz, síelni pedig legfeljebb Csehszlovákiába mehetsz. Ezek a fiatalok már belenőttek az internetbe, a külföldre utazásba, az angolba és más idegen nyelvekbe, teljes magabiztossággal és gátlás nélkül élnek a fogyasztói társadalom adta előnyökkel és ennek megfelelően sokkal jobban érvényesítik érdekeiket.</p>
<p>Felfelé nézve pedig, ha a negyvenes előre szeretne lépni a ranglétrán, oda szeretne jutni a műtőbe vagy a katedrára, új piacokat szeretne meghódítani, bárhogy fejlődni a pályáján, akkor sokszor beleütközik az előtte járó generációk azon képviselőibe, akik helyzetben voltak a rendszerváltáskor, mert már megvolt a diplomájuk, ki tudták privatizálni, meg tudnák venni, volt már szakmájuk, megvolt már a gmk-juk, a kapcsolatrendszerük. Minél idősebbekről van szó, annál nagyobb hiányokkal érkeztek oda, hogy végre sikeresek lettek, annál keményebben dolgoztak meg érte, ezért foggal-körömmel ragaszkodnak mindahhoz, amit elértek és vagy nem tudják elképzelni az életüket munka nélkül vagy egyszerűen nem akarják átengedni a terepet az utánuk következő generációnak.</p>
<p>Ha elfogadjuk a helyünket és nem akarunk a fiatalokkal versenyezni vagy az öregeket kitúrni a helyükről, akkor rájövünk, hogy kiváló közvetítők lehetünk közöttük, hiszen mi már megtanultunk angolul, része lett életünknek az internet, bejártuk a világot, képezzük magunkat folyamatosan, de ugyanakkor még tudjuk, hogy ha belépünk valahova, köszönni kell, nem tegezzük le a főnököt az állásinterjún és nem röhögjük ki a nyugdíjas kollégát, ha olyan szavakat használ mint világháló vagy faxon akarja feladni a rendelést. Középen betölthet a negyvenes egyfajta híd szerepet, jó tanácsadó, közvetítő válhat belőle egy cégen, munkahelyen belül vagy önálló szakemberként.</p>
<p>Szóval meg lehet találni a helyünket, meg lehet jól élni ezt az időszakot és sokat ki lehet belőle hozni. Szerencsés esetben, ha sikerül jól mérleget vonni, rájövünk, hogy van sok lehetőség, és ezek közül ki fog tűnni, hogy mi az, ami tényleg a miénk és tényleg időszerű. Megtehetjük, hogy elkezdünk komolyabban foglalkozni az egészségükkel, visszatalálhatunk a családunkhoz a karrierépítésbe fektetett évek után, vagy éppen nyithatunk, kijöhetünk a csigaházból, amit a gyerekekkel töltött évek alatt építettünk magunk köré, esetleg elkezdhetünk foglalkozni a gyökereinkkel, a családi mintáinkkal, a tágabb családdal, kereshetünk valami olyan tevékenységet, ami feltölt minket, felvállalhatunk valami olyan ügyet, amibe szívesen fektetünk önként munkát, időt, megtalálhatjuk, hogy mi lesz az, ami elvezet minket oda, hogy jól éljük meg a B oldalt. </p>
<p><strong>„Ne aggódj, a B oldalon vannak a legjobb számok”</strong> – vigasztalt egy kedves ismeretlen a negyvenedik születésnapomon. Hát, jól hangzik, de jelentem, hogy a B oldalon akadnak egészen elképesztően szar számok is, azonban idővel észreveszed, hogy egyre jobban és magabiztosabban tudsz rájuk táncolni. </p>
<p>Fekete V. Olga</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F03%2F07%2Faz_utolso_valto%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F03%2F07%2Faz_utolso_valto%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F03%2F07%2Faz_utolso_valto%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Az utolsó váltó"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kompromisszio.blog.hu/2021/03/07/az_utolso_valto#comments"><img class="item_ctp" src="https://kompromisszio.blog.hu/rss/image/post/id/16453578" border="0" /></a><br /></p>
kommunikáció
választás
karrier
válság
elengedés
coaching
Mediáció
életközép
0
Az utolsó váltó
Hogyan lehet jól megélni az életközepet? Milyen negyvenesnek lenni? Mik a nehézségek? Hol van ezekből a kiút?
Kompromisszió
https://kompromisszio.blog.hu
https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/vagany.jpg
https://kompromisszio.blog.hu/2021/03/03/ujratervezes_ujratervezes_ujratervezes_avagy_a_harmincasok_dilemmaja
Újratervezés, újratervezés, újratervezés - avagy a harmincasok dilemmái
2021-03-03T13:35:39+01:00
2021-03-03T13:35:39+01:00
Szilvássy Rita
https://blog.hu/user/1548078
<p style="text-align: justify;">Erika 32 éves. Úgy tervezte, hogy ennyi idős korára meglesz a diploma, a - már stabil - munkahelyéről elmegy szülni (ahova majd természetesen visszaveszik szülés után). Harminc előtt szeretett volna legalább egyet szülni, de inkább kettőt. A vele egykorú barátnői már a másodikat tologatják...<br /> Ehhez képest a helyzet az, hogy 28 évesen, 10 év együttlét után szakított a barátjával. Talán túl sokáig húzták, talán, ha meglettek volna már a gyerekek, együtt maradtak volna... Most újra a párkeresés startvonalán álldogál, tehát gyerek már nem lesz 30 előtt, de már örül, ha 35 előtt összejön egy baba... A munkahelyen komolyabb posztra nem léptették elő, mert „előbb-utóbb úgyis terhes lesz, és évekre kiesik a munkából” – mondogatták neki... tehát itt sincs előrelépés.<br /> <br />Ági 28 éves. Mivel a munkahelyén 35, nála 5 évvel fiatalabb amazon nyomul a pozíciójára, így ha nekiáll a családalapításnak, akkor innen bizony kifúrják. Ha ő most innen kiesik, akkor sosem fogja tudni visszaépíteni magát egy olyan pozícióra, amit itt egy-két éven belül elérhet. Onnan sokkal stabilabb lenne elmenni szülni... de mi van, ha ez mégsem 1-2 év lesz, hanem esetleg 2-3 év? A kolleganőjével is pont ez történt... Aztán most lombikoznak 42 évesen... A párja szeretne gyereket. Minden hétvégén előjön a téma, hogy mire várnak még, de Ági nem érzi, hogy itt lenne az idő. Ő most nem tudna nyugodt szívvel otthon ülni. Attól fél, hogy néhány hónap múlva visszamenne dolgozni, de ő nem így akar gyereket nevelni, hanem nyugiban. De közben fél, hogy emiatt elveszíti a párját, aki nem akar öreg-apuka lenni...<br /> <br />Ákos 36. Mostani párjával 6 éve vannak együtt, a 30. szülinapi buliján találkoztak. Akkor éppen túl volt egy szakításon, ami nagyon megviselte. Már gyűrűt vett a lánynak, aki több hónap jegyben járás után meglépett egy kollegájával. Ezután 1,5 évig a pszichológus tartotta életben Ákost... A jelenlegi kapcsolata ugyan nem olyan heves és szenvedélyes, de úgy érzi, hogy komoly elköteleződés van mindkettőjük részéről. És ugye, egyszer már megégette magát... Itt egy nő, akivel le tudná élni az életét. De ez vajon elég? Meddig válogasson még? Munkahelye nem egy stabil dolog, általában 2-3 évente vált. Szakmájában jól képzett, mindig van új helye. Nem állt be multi-katonának (pedig huszonévesen lett volna rá lehetősége, többször is hívták), mert látta a multis haverjain, hogy mit is jelent ez. Ő akkor családot akart, nem vágyott erre az életre. Megélhetése a mostani párjával stabil, nem szenvednek hiányt, na de tudja a haveroktól, hogy 2-3 gyerek micsoda pénz... Jelenlegi párja nem akarja, hogy beálljon egy multihoz nap 16 órában, hiszen a nő jól keres, nincsenek anyagi gondjaik. Na de erre alapozzon Ákos? Hogy a nő jól keres? Mi lesz, ha elmegy szülni? Pedig most van az utolsó perc, hogy ezt meglépje... még mindig hívják. A család nem jött össze huszonévesen, és ugyan mindig is jól elvolt anyagilag, de nem épített tudatosan karriert. Mi lenne, ha ők csak így maradnának, kettecskén? Mi lesz, ha ő egyedül marad? Úgy nem lehet boldognak lenni? Nincs hiányérzete, egyszer megpróbálta a családosdit szívvel-lélekkel, de nem jött össze. Újra összerakta magát, egy más típusú boldogságban hisz... Mi van, ha neki ez az útja? Na de most 36 évese mondjon le a családról? <br /> <br />... és még sok száz egyedi helyzet, és még több dilemma...<br /> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/crossroads-1580168_1280.jpg" alt="crossroads-1580168_1280.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"><br /><strong>A 20 az új 30 szlogen nagyon becsapós.</strong> Mintha azt sugallaná, hogy mindarra, amire eddig 10 éved volt, arra most már 20 éved van. Hiszen 20 és 39 között vagy „húszon éves”. Hiszen a harmincas éveidet azzal töltheted, amit eddig a húszas éveidben csináltál.<strong> Igen ám, de akkor mi lesz azzal, amit a harmincasban kell (ett volna) megcsinálni? Az tolódik a negyvenre? És erről a tested is tud? A lelked is tud? Ők is épp olyanok lesznek tíz év múlva?</strong> Vagy már annyira szabadok és mindenhatók vagyunk, hogy mit nekünk ilyen piszlicsáré biológiai adottságok? Testünket irányítani tudjuk mindenek felett? Úgy menstruálunk, hogy észre sem vesszük, arról nem is beszélve, hogy akár hónapokig is képesek vagyunk „elállítani a dolgot.”<br /> <br />Emlékszem, a fősulin sportot űztek abból a lányok, hogy ki menstruált régebben. Hiszen, ha a fogamzásgátló tablettát szünet nélkül szedik (az olyan fajtát, amiben kellene szünetet tartani) akkor elmarad a "havibaj". Hiszen minden hónapban volt egy buli valahol a közelben, hát nem lehet odamenni úgy teljes női mivoltunkban – magyarul esetleg éppen a nehezebb napokon....<br /> <br /><strong>Tehát mit nyerünk azzal a plusz tíz évvel? Vagy inkább úgy teszem fel a kérdést: mit vesztünk vele?</strong> <br /> <br />Hol kötjük meg azt a bizonyos kompromisszumot?<strong> De biztos, hogy kompromisszumnak számít a választás és a kitartás a választásunk mellett?</strong><br /> <br />Nem könnyű egy harmincas fiatalnak. Mondanám, hogy „nem lennék ma harmincas...” - de az vagyok, tehát ezt nem mondhatom... Vagy beleveti magát abba a hitbe, hogy ő lesz az, akinek minden sikerülni fog és neki is áll óriási lendülettel, hiszen ő nem akar lemondani semmiről. Vagy választ egy utat és elindul egy irányba. Ez nem kizárólag a család – karrier útkereszteződés, szerintem a dilemma ennél sokkal összetettebb.... Ha választ és elindul az útján, akkor azonnal megkapja a kérdő tekinteteket...<br /> <br />Aki huszonévesen karriert épít, annak kórusban lihegi a nyakába a rokonság, hogy „hun van már az az unoka? Talán a laptop táskájában tartja?” Továbbá azt is megkapja, hogy „most nem ezzel kellene foglalkozni, hát milyen anya lesz az ilyenből... ?!” Aki huszonévesen babakocsit tologat, arra lemondó pillantásokkal néznek az utcán a magassarkúban futkosó önjelölt leendő topvezetők, hogy „hát, szvíem, ez ennyi volt!<br /> <br /><strong>Tehát melyik buliból is maradjunk ki? Mert aki buliról-bulira rohangál és mindenhol ott van, az sehol sincs ott igazán....</strong><br /> <br /> <br />Szilvássy Rita</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F03%2F03%2Fujratervezes_ujratervezes_ujratervezes_avagy_a_harmincasok_dilemmaja%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F03%2F03%2Fujratervezes_ujratervezes_ujratervezes_avagy_a_harmincasok_dilemmaja%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F03%2F03%2Fujratervezes_ujratervezes_ujratervezes_avagy_a_harmincasok_dilemmaja%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Újratervezés, újratervezés, újratervezés - avagy a harmincasok dilemmái"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kompromisszio.blog.hu/2021/03/03/ujratervezes_ujratervezes_ujratervezes_avagy_a_harmincasok_dilemmaja#comments"><img class="item_ctp" src="https://kompromisszio.blog.hu/rss/image/post/id/16448876" border="0" /></a><br /></p>
család
kommunikáció
választás
döntés
gyereknevelés
karrier
párkapcsolat
megértés
testvér
kompromisszum
elengedés
egyezség
harmincas
családi_kapcsolatok
húszas
0
Harmincasok dilemmái
A 20 az új 30 szlogen nagyon becsapós. A tested is tud arról, hogy 39 évesen kell majd 29 évesnek lennie? A lelked is?
Kompromisszió
https://kompromisszio.blog.hu
https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/crossroads-1580168_1280.jpg
https://kompromisszio.blog.hu/2021/02/20/maxoljuk_ki_a_klimaxot
Maxoljuk ki a klimaxot!
2021-02-20T12:39:35+01:00
2021-02-20T12:39:35+01:00
Koskovics Éva 2
https://blog.hu/user/1547906
<p><img src="https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/trees-1782792_960_720.jpg" alt="trees-1782792_960_720.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Mondhatnám, hogy nem számít a korunk, de nem lennék őszinte.</p>
<p><a href="https://kompromisszio.blog.hu/2021/02/20/maxoljuk_ki_a_klimaxot">[...] Bővebben!</a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F02%2F20%2Fmaxoljuk_ki_a_klimaxot%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F02%2F20%2Fmaxoljuk_ki_a_klimaxot%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F02%2F20%2Fmaxoljuk_ki_a_klimaxot%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Maxoljuk ki a klimaxot!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kompromisszio.blog.hu/2021/02/20/maxoljuk_ki_a_klimaxot#comments"><img class="item_ctp" src="https://kompromisszio.blog.hu/rss/image/post/id/16433500" border="0" /></a><br /></p>
párkapcsolat
önismeret
kompromisszum
coaching
konfliktuskezelés
családi_béke
családszerviz
0
Maxoljuk ki a klimaxot!
A klimax mindenkit érint! Csak legtöbbször nem vesszük észre, hogy ez van a háttérben. Az anyánk, párunk, netán mi?
https://kompromisszio.blog.hu/media/image/trees-1782792_960_720.jpg
Kompromisszió
https://kompromisszio.blog.hu
https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/trees-1782792_960_720.jpg
https://kompromisszio.blog.hu/2021/02/10/szolni_sokkal_nehezebb_mint_csondben_maradni
Szólni sokkal nehezebb, mint csöndben maradni
2021-02-10T12:17:05+01:00
2021-02-10T12:17:05+01:00
Szilvássy Rita
https://blog.hu/user/1548078
<p style="text-align: justify;">Nem illedelmeskedek hosszas bevezetővel, mivel éppen ez a bajom – hogy meddig lehet illedelmeskedni egy olyan helyzetben, mikor egyáltalán nem kellene. Így is elég hosszú lesz...</p>
<p style="text-align: justify;">Nagyon sokan írnak erről a témáról, mindenki a saját szemszögéből – és ez jó dolog! Mintha valami kollektív titkot szeretnénk megfejteni, körbejárni együtt.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Hol van a határ, hol van ez egyensúly a következő kérdésben: ha nem verem nagy dobra azt, amit történt velem, akkor hallgatólagosan támogatom az elkövetőt? </strong>Sőt, ezzel lehetőséget adok neki arra, hogy folytassa a mocskos dolgait.</p>
<p style="text-align: justify;">Mondom másképp: a mérleg egyik serpenyőjében az van, hogy te hezitálsz azon, vajon elmond-e, ami veled történt? Normális-e? Hova helyezd el magadban? A másik serpenyőben meg egy másik ember van. De itt a lényeg: <strong>hogy valójában nem is ő. Hanem az ő férje, felesége, gyermekei, munkahelyi hírneve, lakókörnyezetének megítélése</strong>. <strong>Valójában ezek miatt az emberek miatt vagyunk csendben?</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Az egyik oldalról egy esemény, ami megtörtént veled, a másik oldalról egy bűn, amit az elkövető önszántából megtett. Az esemény rád van hatással, neked kell feldolgozni. A bűn az ő lelkiismeretén szárad. <strong>De ha Te kinyitod a szád arról, ami a te részed, ami veled történt, és ezt továbbadod, akkor a másik oldalon is továbbadódik valami. De ennek hatására nem az elkövető lesz bajban, hanem a rokonai, hozzátartozói.</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Ő saját döntéséből, saját akaratából tett vagy folyamatosan tesz valamit. Ő nem hezitál, hogy vajon te mit fogsz szólni ehhez. Ő nem gondolkodik a te érzéseiden, a te férjeden/feleségeden, gyerekeden (na ezen lehet, hogy hezitál, mert őt is „megkóstolná”), sem a te munkahelyi hírneveden, vagy épp a lakókörnyezeted visszahangján.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/hands-on-4787657_1920.jpg" alt="hands-on-4787657_1920.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="415" height="551" style="margin-right: 5px;" /></p>
<p style="text-align: justify;">Válasszuk szét, amikor az elkövető társa hallgatólagosan tud a dologról. <strong>Találkoztam már olyan nővel, aki szemet hunyt a férje – mondjuk ki őszintén – abúzálása felett. Igen, van ilyen. Itt élnek ők is, köztünk. T</strong>ehetik ezt félelemből, gyávaságból, megalkuvásból. Ha így van, őket sem irigylem. Homokba dugott fejjel leélni egy életet, rettegésben - az sem kellemes... De most nem erről az esetről beszélek. Arról az esetről beszélek, mikor tényleg nem tudja a család, hogy mi történik a háttérben, vagy az előtérben, a kisszobában, a nagyszobában vagy az előszobában... Itt is biztosan sokan felhorkannak, hogy ilyen nincs! Biztos látja a társ, csak nem szól érte. Szerintem ez nem ennyire fekete-fehér...</p>
<p style="text-align: justify;">Az én esetemben (6 éves voltam, egy hétig voltam egy családnál) üvöltött a férfi felesége, hogy „ne csináld, nem hallod, hogy sír?” Tehát verbálisan felszólalt a tett ellen. Legalább ennyi történt. Ha most felnőtt fejjel visszagondolok (és miközben dolgozom fel a pszichológusommal... - ugye), akkor bizonyos szempontból nem voltam egyedül. De tudjuk, hogy mi a különbség aközött, hogy szólok valamiért, és aközött, hogy teszek valamit. Ha a Te gyerekedet bántanák, akkor csak szólnál, majd hagynád annyiban? Vagy megpróbálnál tenni valamit? Ez a nő, aki „csak szólt”, nem az édesanyám volt, tehát nem a saját gyermeke voltam. Tudom, hogy ezek nagyon kényes témák. De éppen erre játszik az, aki bánt valaki. Mert úgy gondolja, hogy úgysem fog kiderülni. Amíg nem „derítem ki”, addig valóban neki van igaza. Ha "kiderítem", vagyis elmondom másoknak, akkor mi lesz azokkal, akiket ez érint? <strong>Mert a legtöbb esetben miattuk hallgatunk.</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Megyek tovább. Ha a gyermekeddel történik valami, akkor képes vagy reagálni? És most csak az vágja rá nagy mellénnyel az „igen”-t , aki valóban átélte. A „ha ilyen történNE” sajnos most nem játszik. Mert nem tudod, hogy milyen. Egészen pontosan azt nem tudod, <strong>hogy te hogyan reagálnál.</strong> Bocs. Most ott ülve a szobádban, habzó szájjal mondod, hogy szétverném. Aha. Nekiállnál üvölteni egy békés, nyugodt strandon? Hogy utána minden áldott nap azzal az érzéssel menj majd le a partra, hogy mindenki néz, mert te vagy az az őrült nő, aki üvöltözik? Hogy összesúgjanak a lányod háta mögött, amikor vár a lángosra a büfében, hogy „ő volt az a kislány!” Nem. Gyorsan összepakolnál, és eltolnád a biciklit – meg a babakocsit. És ennyi! Itt nyert a bántalmazó!</p>
<p style="text-align: justify;">Őszinte leszek, nekem időbe telt a reagálás. Neked is? <strong>Akkor nem elítéllek, hanem szeretettel magamhoz ölellek azzal, hogy „nem vagy egyedül.”</strong> Talán egy gyermekkori emlék miatt blokkolódsz le? Mert te sem kaptál segítséget egy helyzetben? Mert a te környezeted sem mert megszólalni? Mert ott is hallgatott mindenki? <span> </span>Legyintettek, hogy ugyan már, ilyen ez a Pista, hiszen már az apja is ilyen volt! Ugye milyen fincsi ugyanabban a szarban ülni, pláne egy ilyen helyzetben? Én is belefagytam. Egyszer. Aztán a másodiknál már szóltam. Volt már olyan rémálmod, hogy kiabálni akartál, de nem jött ki hang a torkodon, és emiatt valami rossz történt veled? Na, ez olyan, csak nem álom. És nem veled történik, hanem a lányoddal... </p>
<p style="text-align: justify;">De mondok egy másik példát, amelyben a reagálás gyorsasága a lényeg. Ez miért fontos? <strong>Mert nekem bizony nem megy mindig visszakézből.</strong> Miért nem? Mert évek, évtizedek óta szunnyadnak bennem történetek, érintések, mozdulatok, pillantások, szavak. Egyedül lennék ezekkel? Ugyan már! Na erről pontosan tudom, hogy nem igaz, és ez egyre nagyobb erőt ad.</p>
<p style="text-align: justify;">Tehát gyorsan reagálni: állok egy koncerten sorba a lányommal - régi szép idők, ugye... Elénk pattan egy biztonsági őr és már fotózza is a lányom, hogy „milyen szép székely kislány!” És nyomja a közeli képeket az arcáról. Annyit tudok kinyögni, hogy „nem székely.” Kicsit később megkérdezi a lányom (6 éves volt ekkor), hogy anya, miért fotózott le az a bácsi? Nem tudok mit mondani. Megkérdeztem tőle: szeretnéd, hogy megkérjük, hogy törölje ki? Igen – szólt a válasz. Összeszedtem magam és visszamentem a büféhez, ahol találkozunk ezzel az emberel. A magam 31 életévével, szorítottam egy 6 éves kis szőke tündérke mancsát és tartottam egy ötvenes biztonsági őr felé, aki ott állt a haverjaival és kollegáival... Ha meggondolom, szerintem a két kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor hallottam a szüleimet visszaszólni bárkinek is – persze egymáson kívül! Szóval, megyek vissza. Nem állok be a büfé sorába, hanem egyenesen átvágok és odamegyek hozzá. Már messziről látom, hogy lát.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/mother-3229586_1920.png" alt="mother-3229586_1920.png" class="open-in-modal imgright" width="357" height="456" style="margin-left: 5px;" /></p>
<ul style="text-align: justify;">
<li>Kérem szépen, hogy törölje ki a fotókat a lányomról!</li>
<li>Miért? Nem csináltam vele semmit!</li>
<li>Törölje ki a fotókat a lányomról.</li>
<li>Most mit pattog, miért? <span></span>(Sértődötten, még neki állt feljebb.)</li>
<li>Mert nem értem, hogy miért fotózta le? Ő az én lányom és nem szeretném, hogy egy idegennek legyenek képei róla.</li>
<li>Jó, majd kitörlöm.</li>
</ul>
<p style="text-align: justify;">(Evés közben jön meg az étvágy, vagy hogy is van? Én ott egyre erősebbnek éreztem magam, mert feldühített, hogy még én vagyok pattogós anyukának feltűntetve egy ilyen helyzetben. A szóváltás kezdett neki is kellemetlen lenni, a mellettünk állók is néztek már...)</p>
<ul style="text-align: justify;">
<li>Itt, most, előttem.</li>
<li>Jó, van, akkor tessék! (Teljesen megsértve)</li>
</ul>
<p style="text-align: justify;">Láttam, ahogy kitörölte a képeket. Nem mondom, hogy megnyugodtam, hiszen már bárhova továbbíthatta őket, de talán ennyi idő alatt nem történt meg ez. Ez ott is átfutott az agyamon, de úgy éreztem, hogy ezt már nem tudom kontrollálni.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Szóval, akkor én érezzem kellemetlenül magam, azért, mert be akarom tartani a magam és gyermekeim határát? </strong></p>
<p style="text-align: justify;">Én nem félek, hogy ezek a „ciki” dolgok kiderülnek rólam. Attól sokkal jobban félek, hogy példát adok a lányaimnak és a barátnőim lányainak és fiainak a hallgatásommal.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Mert szólni sokkal nehezebb, mint csöndben maradni. </strong></p>
<p style="text-align: justify;">Ha most azt mondod: ennek a nőnek pszichológus kell! – kösz, már van! De nincs mindenki ilyen szerencsés helyzetben, mint én! Miért? Mert nem tudja például megfizetni! (Ez igenis probléma!) Mert nem jut el addig, hogy itt valami nincs rendben. Mert talán olyan visszajelzéseket kap a környezetétől, hogy „te voltál a hibás” – klasszikus áldozathibáztatás! Vagy a másik örök klasszis: a „biztos félreértetted!” A lényeg ugyanaz: bennem és a többi áldozatban van a hiba. <strong>Létrejött egy hibás, téves helyzet, aminek nem kellett volna létrejönnie. És onnan közelítünk, hogy ebben az áldozat felelősségét keressük. Nem a tettes felelősségét. </strong></p>
<p style="text-align: justify;">Mégegy történet:</p>
<p style="text-align: justify;">Amikor megharapott egy kutya néhány éve, a gazdája annyit mondott: maga fél a kutyáktól, ez azért történt. Tudod mit, Okoska? Igazad van! Félek a kutyáktól! Ez a kutyádat feljogosítja, hogy megharapjon?<strong> Ha valaki fél valamitől, akkor azt ilyen módon ki lehet használni?<span> </span>Vajon az emberek is ezt csinálják?</strong> <strong>Ha a másik ember fél, akkor uccu neki, vesd el magad, tiéd a pálya?</strong> <strong>Ha érzed a másik félelmét, akkor nekimész, de ha elég erős, akkor visszarettensz?</strong> Talán azért harapott meg, mert nem hallgat rád, nem tudod kontrollálni. Én a mezőn sétáltam (nem kutyaotthonba mentem látogatóba), miközben a kutyád átfutott a réten és Te hiába kiabáltad a nevét, mögém ugrott és megharapott. Van róla látlelet. Mert elmentem az orvoshoz, mivel fel akartalak jelenteni. Miért? Mert ez a hozzáállásod. Hogy én vagyok a hibás. Tudod, hogy miért nem jutott el a dolog a feljelentésig? Mert amikor bementem az önkormányzatba és elkezdtem mondani az esetet, akkor már úgy sírtam, hogy nem jegyzőkönyvet toltak elém, hanem egy százas zsepit! <strong>Mert felszínre tört mindaz, amit az áldozathibáztatás eltakar</strong>.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Bizonyos eseményekről nem tehetünk az életünkben. Velem, veled történik, de nem az én és nem a te hibád. </strong>Pont úgy, ahogy nem az elkövető környezetének, hozzátartozóinak a hibája az, amit a bántalmazó megtett. Mégis, amikor kiderül egy ilyen személyről az igazság, akkor az rossz fényt vet a környezetére. Én senkire nem akarok rossz fényt vetni. <strong>Az egyik serpenyőben azok ülnek, akikre ez rossz fényt vet, a másikban én és mindazok, akik emiatt hallgatnak. Akik átélték. Akik látták, hogy édesanyukat, lányukat, fiúkat, barátnőjüket, szomszédukat éri valami olyasmi, ami nagyon nincs rendben. Na de mi lesz, ha ez kitudódik!?</strong> </p>
<p style="text-align: justify;">Ebben a kutyás sztoriban van egy szép momentum. A mezőn otthagytalak, mert reszkettem. (A férjem utánad ment!) Ott nem tudtam a szemedbe nézni. <strong>De nem hagyott nyugodni a dolog. Ennek nem lehetett így vége! Hogy megint legyőztek. Hogy megint én vagyok a hibás! Nem!</strong> Délután átmentem arra a címre, amit a férjemnek mondtál. Ott álltál az ablakban, a félig elhúzott függöny mögött. És néztél kifele, hogy jön-e valaki. Tudod mi volt ebben a nagyon jó? Az, hogy Te álltál a függöny mögött, félve, és vártad, hogy jön-e valaki. Te vártad, hogy mi fog történni. <strong>Aki átélte, az tudja, hogy milyen érzés állni és várni, hogy történjen már valami, legyen vége ennek az egésznek! Nem a félelmet kívánom neked, hanem azt, hogy az várja a történet végét, aki elindította a hibás folyamatot. Ne a másik fél rettegjen.</strong> Én voltam a sztoriban a bátor, aki önszántamból átmentem hozzád. Miért? Mert a szemedbe akartam nézni. Amikor megláttál, intettem, hogy gyere ki és te kijöttél és megkérdezted, hogy miben segíthetsz? <strong>Én kezet nyújtottam és azt mondtam: „üdvözlöm én vagyok az, akibe beleharapott délelőtt a kutyája.” Miért nyújtottam kezet? Mert ezzel magamat emeltem fel az áldozat szintről egy egyenrangú szintre.</strong> Mert a kézfogás egyenrangúságot, partnerséget jelent. És ebben a történetben már mindegy a kutya, és minden mindegy. Az a lényeg, hogy szembe mentem a félelmeimmel. <strong>Hogy nem én voltam a hibás és nem én voltam a gyengébb. És ezt ott kizárólag saját magam előtt bizonyítottam.</strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">És ez még nem is az összes sztorim! Van ott még, ahonnan ez jött...!!! De nem csak nekem....</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Amelyik Pistának, biztonsági őrnek és kutyatartónak nem inge, az adja tovább, hátha egyszer gazdára lel az az ing...!</p>
<p style="text-align: justify;">Mert az esetek nagy részében segítenek egy rendezvényen elkeveredett gyermeknek megtalálni a szüleit.</p>
<p style="text-align: justify;">Mert jó dolog egy kutya barátság és gazdagabb lesz tőle egy ember.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Mert az általánosítás éppen olyan rossz fényt vet másokra. És ez teljesen alaptalan!</strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Szilvássy Rita</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F02%2F10%2Fszolni_sokkal_nehezebb_mint_csondben_maradni%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F02%2F10%2Fszolni_sokkal_nehezebb_mint_csondben_maradni%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F02%2F10%2Fszolni_sokkal_nehezebb_mint_csondben_maradni%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Szólni sokkal nehezebb, mint csöndben maradni"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kompromisszio.blog.hu/2021/02/10/szolni_sokkal_nehezebb_mint_csondben_maradni#comments"><img class="item_ctp" src="https://kompromisszio.blog.hu/rss/image/post/id/16422364" border="0" /></a><br /></p>
kommunikáció
választás
döntés
megértés
önismeret
elengedés
konfliktuskezelés
abúzus
0
Szólni sokkal nehezebb,mint csöndben maradni
Abuzálás? Honnan kezdődik? Lehet, hogy nem is gondoltál rá, pedig te is áldozat vagy?
https://kompromisszio.blog.hu/media/image/hands-on-4787657_1920.jpg
Kompromisszió
https://kompromisszio.blog.hu
https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/hands-on-4787657_1920.jpg
https://kompromisszio.blog.hu/2021/02/07/amikor_osszeall_azt_egyke_meg_a_nagycsalados
Amikor összeáll az egyke meg a nagycsaládos
2021-02-07T09:00:00+01:00
2021-02-07T09:00:00+01:00
Szilvássy Rita
https://blog.hu/user/1548078
<p style="text-align: justify;">Cikkem reagálás az <a href="https://kompromisszio.blog.hu/2021/01/28/akartok_meg_gyereket" target="_blank" rel="noopener noreferrer">„Akartok még gyereket?”</a> című blog „Egykék” című bekezdésére, melyet kolleganőm írt. Szintén a sorozathoz tartozik a „<a href="https://kompromisszio.blog.hu/2021/02/03/es_hol_van_most_az_a_gyerek" target="_blank" rel="noopener noreferrer">És most hol van az a gyerek?</a>” blog is.</p>
<p style="text-align: justify;">Ahogy mindkét korábbi írás őszinte, szívből jövő, saját véleményt és tapasztalatot mesél el, így az enyém is ilyen. Éppen csak annyira van kisarkítva a helyzet, hogy pontosan rámutasson a szükséges különbségre. Belekötősök, félremagyarázósok lapozhatnak tovább!</p>
<p style="text-align: justify;">Életem egyik legnagyobb ajándéka, hogy oda születtem, ahova. A nagycsaládnak rengeteg az előnye! Minden tiszteletem a Szüleimé! Az alábbi írással pusztán bemutatom a saját személyes tapasztalatomat, mely rákontráz a „hogyan is él az egyke párkapcsolatban?” örökzöld témára.</p>
<p style="text-align: justify;">Engedtessék meg nekem az a hóbort, hogy ugyanazokkal a szavakkal kezdjem, sőt, egész szigorúan vonalvezetőként használjam az ihletadó cikk szerzőjének sorait. Néha kissé elkalandozva... (kiemelések és rövidítések a szerző jóváhagyásával.)</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az eredeti szövegrész: <span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><strong><em>Van „szerencsém” egy olyan párkapcsolatban élni</em></strong><em> már több évtizede, ahol két egyke találkozott<strong>. Nagyon tanulságos</strong>. <strong>Sok sztereotípia él </strong>az egykékkel kapcsolatban, olyanok, hogy maximalisták, önzőek, (...) Ezek olyan tulajdonságok, (...) odafigyeléssel, megfelelő szülői hozzáállással jól korrigálhatóak.</em> <em>Ugyanakkor van valami, amit szerintem nemigen <strong>lehet pótolni</strong>, ez pedig a <strong>megosztásra való képesség hiánya</strong>.</em> <em>Az egykéknek <strong>nem természetes</strong>, magától értetődő tapasztalata, hogy a testvérével, egy kortárs személlyel napi szinten meg kell osztania mindazt, amit a szüleitől kap, akár anyagi természetű, akár nem kézzelfogható dolgokról – mint például a figyelem, idő, közös program - van szó. <strong>Továbbá az</strong> egykéknek az <strong>sem természetes, mindennapos tapasztalat, hogy folyamatosan együtt van</strong>, kommunikál, verekszik, játszik, beszélget, kapcsolatba lép egy másik gyerekekkel és ilyen módon megosztja vele az élményeit.</em> <strong><em>Ezt az egykéknek tanulni kell, különben tévútra mehet a dolog. </em></strong>(...)</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Az én verzióm pedig:</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Van „szerencsém” egy olyan párkapcsolatban élni</strong> már több, <em>mint 15 éve</em>, ahol <em>egy</em> <em>(gyakorlatilag</em>) egyke <em>és egy nagycsaládos </em>találkozott. <strong>Nagyon tanulságos</strong>. <strong>Sok sztereotípia él </strong>a nagycsaládokkal kapcsolatban. Például olyanok, hogy mindent megosztanak, nem önzőek, nagyon jól tudnak együttműködni. Ezek olyan tulajdonságok, amelyek a családi körből kikerülve és belecsöppenve a Nagyvilágba - ahol más közegben szocializálódott emberekkel kell együttműködni - nos, hol több, hol kevesebb sikerrel alkalmazhatók. Amikor már felismertem, hogy milyen kölcsönös különbségek kellős közepén állok – innentől már korrigálható volt. De, eddig hosszú út vezetett...</p>
<p style="text-align: justify;">Évekbe telt, míg a világ rohanásában, a játszmák óceánjában, a tanulás – háztartás – munka – gyereknevelés – párkapcsolat állandó körforgásának darts tábláján bull-t dobjak. Nem bánom, hogy ennyi időbe telt, hanem örülök, hogy nyakon csíptem a momentumot! Elvégre még több van előre, mint hátra...</p>
<p style="text-align: justify;">Na de vissza a vonalvezetőmhöz:</p>
<p style="text-align: justify;">Ugyanakkor van valami, amit szerintem egy nagycsaládból kikerülő fiatalnak is <strong>pótolni lehet</strong>, ez pedig az, hogy nem mindenki akar mindig mindent a MÁSIKKAL! A nagycsaládból kikerülő fiatalnak <strong>nem természetes,</strong> hogy a másik egyedül csinál valami. Miért? Nem azért, mert egy önző liba (vagy gúnár), hanem azért, mert abban szocializálódott, hogy mindig minden közös. Gyermekkori emlék: valaki a testvérek közül kitalálta, hogy készít rántottát. Ö magának, 3 tojásból. Ezt észrevettük és odaszóltunk: figyu, ha már főzöl, dobjál még be nekem is 3 tojást! Na, ezt elmondta 5 testvér (a legkisebb ekkor még nem fogyasztott tojást), és szegény önjelölt kukta csinálhatott (5x3, plusz a sajátja) 18 tojásból rántottát! A nagycsaládból származónak elemi szinten természetes, hogy mindig mindent meg kell osztani (igen, egy kocka csokit is lehet 7 felé törni pontosabban forgácsolni. Meg lehet próbálni eldugni a részed, de ha ennyi ember keresi, nagy eséllyel valaki megtalálja...)</p>
<p style="text-align: justify;">Házasságunk elején, mikor főztem, akkor megkérdezte a Férjem, hogy századot vagy ezredet várunk vacsorára, vagy mégis kinek csináltam ezt az iszonyatos mennyiséget? Amikor meg Ő főzött, akkor én kérdeztem, hogy mi az ott az edény alján, termékminta?</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/eggs-2655625_1920.jpg" alt="eggs-2655625_1920.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"> (Kép forrása: pixabay.com)</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Továbbá </strong>a nagycsaládból származónak <strong>természetes, mindennapos tapasztalat,</strong> hogy állandóan van körülötte valaki. Sosincsen egyedül. Emlékszem, mikor férjhez mentem és beköltöztünk a városba kettesben. Én még főiskolás voltam, délutánonként korábban hazaértem a lakásba, ahol egyedül voltam, a férjem nyomta a melót, este érkezett meg. Nem volt egy nagy lakás, de nekem, borzasztó üres volt – mivel csak én voltam benne. A nagycsaládban, ahol sok gyermek van, azzal eltelik a délután, hogy körbejársz és mindenkit piszkálsz egy kicsit. De ha nem jársz körbe, sebaj, egészen biztosan rád nyitja valaki az ajtót... és ha csak egy nyitná...! Szóval ott voltam egyedül a lakásban, friss házasként. Emlékszem a pillanatra, mikor ezt felismertem: itt én egyedül vagyok, és senki nem fog szembe jönni egész délután...! Próbáltam ezt az érzést elmagyarázni a férjemnek – nem igazán tudta átérezni, hogy miről beszélek. Kérdezte hogy:” miért, ki kellene még ide..?!”. Na ezek azok a dolgok, amiket nem tudsz elmagyarázni. De ennek az ellentéte: mikor a családi találkozón (szülők, tesók, csatolt részek - vagyis párok -, alaphangon 16 fő, a 10 unokákat most hagyjuk ki ebből...), a Férjem azt mondta, hogy „olyan sokan vagyunk”. Mire én: "végre!"</p>
<p style="text-align: justify;">Amikor a Férjem kivesz a hűtőből valamit, és leül egyedül megenni, akkor azt gondolom (pontosabban már csak gondoltam), hogy nem vagyok fontos neki, nem szeret, kihagy valamiből. Mert nem hangzott el a kérdés: "Ki kér még?" Rossz érzést kelt(ett) bennem. De most jön a svédcsavar: benne meg az kelt (keltette) rossz érzést, hogy állandóan kérdezgettem. Mindenről. Hiszen nem egy ember dönt el valamit! Hanem EGYÜTT kialakítjuk a KÖZÖS álláspontot. Állandó kommunikáció - és még nő is vagyok, te jó ég! Sőt, ami a legrosszabb: mindent EGYÜTT akarok (akartam) csinálni. Mert számomra az együtt az alapállapot.</p>
<p style="text-align: justify;">Hálás vagyok, hogy egy érdekes fordulatnak köszönhetően ezt sikerült megszüntetni. Egy kedves (egyke) kolleganőm egy munkafolyamat során felnyitotta a szememet. Az „együtt” alapérzés itt is dolgozott bennem és amikor próbáltam vele együtt csinálni egy munkafolyamatot, akkor kibukott belőle, hogy csináljam már meg EGYEDÜL. Mire én: „de én nem akarlak kihagyni belőle? Én Veled akarom megcsinálni, EGYÜTT”. És kolleganő elmagyarázta, hogy attól, hogy valami megcsinálok egyedül az nem azt jelenti, hogy kihagyom valamiből. Ő (is) egyke, és neki az együtt egészen mást jelent, mint nekem. Én meg összeraktam a képet. Hogy a Férjem is egyke. És megértettem, hogy miért idegesítő számára a NAGY KÖZÖS és mindaz, ami ezzel jár. És nem arról van szó, hogy nem szeret, és ki akar hagyni valamiből. Hanem arról, hogy a szó legjobb értelmében mondva: eszébe sem jut. Ahogy nekem eszembe sem jut, hogy valamit megcsináljak magamtól és ehhez ne tegyek fel plusz 3 kérdést, melynek mentén ki fog alakulni a KÖZÖS álláspontot. (Pont, ahogy plusz 3 tojást kell rakni a rántottába a sajátod mellé!)</p>
<p style="text-align: justify;">Nekem, aki nagycsaládból jött meg kellett tanulni, hogy eldöntöm, megcsinálom, egyedül és az úgy jó lesz. Vagy ha nem lesz jó, akkor ennek a felelőssége az enyém – és nem oszlik 7 felé, mint a kocka csoki!</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Ezt nagycsaládból érkezőként tanulni kell, különben tévútra mehet a dolog!</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Én is képes vagyok az önálló munkára, ahogy a Férjem is képes az együttműködésre. A fenti leírás szándékosan van kisarkítva, hogy pontosan megjelenítse a lényeget.</p>
<p style="text-align: justify;">Mindenkinek van egy alap-élménye a vér szerinti családjában. Jó is, rossz is. És mindenkinek van tanulnivalója a Nagyvilágban, amit hozzáigazít mindahhoz, amit az anyatejjel magába szívott. Ki ezt tudja sikeresebben kamatoztatni, ki azt. Ettől vagyunk egyediek – és így egészítjük ki egymást.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Ui.: Testvéreim közül egyik öcsém egy 10 gyermekes családból, másik öcsém egy 8 gyermekes családból származó leányt vett feleségül. Na az ő tapasztalatuk egészen biztosan más! Majd egy családi szalonnasütésen megkérdezem őket... </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p>Szilvássy Rita</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F02%2F07%2Famikor_osszeall_azt_egyke_meg_a_nagycsalados%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F02%2F07%2Famikor_osszeall_azt_egyke_meg_a_nagycsalados%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F02%2F07%2Famikor_osszeall_azt_egyke_meg_a_nagycsalados%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Amikor összeáll az egyke meg a nagycsaládos"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kompromisszio.blog.hu/2021/02/07/amikor_osszeall_azt_egyke_meg_a_nagycsalados#comments"><img class="item_ctp" src="https://kompromisszio.blog.hu/rss/image/post/id/16415648" border="0" /></a><br /></p>
család
kommunikáció
gyereknevelés
mediáció
párkapcsolat
megértés
testvér
önismeret
kompromisszum
coaching
érzelmi_intelligencia
konfliktuskezelés
családi_kapcsolatok
családi_béke
családszervíz
0
Kompromisszió
https://kompromisszio.blog.hu
https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/eggs-2655625_1920.jpg
https://kompromisszio.blog.hu/2021/02/03/es_hol_van_most_az_a_gyerek
És hol van most az a gyerek?
2021-02-03T19:50:02+01:00
2021-02-03T19:50:02+01:00
Koskovics Éva
https://blog.hu/user/1542858
<p><img src="https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/mom-1973778_960_720.jpg" alt="mom-1973778_960_720.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A minap írtunk arról, milyen megfontolások vezethetnek ahhoz a döntéshez, hogy vállaljunk-e több gyereket.</p>
<p><a href="https://kompromisszio.blog.hu/2021/02/03/es_hol_van_most_az_a_gyerek">[...] Bővebben!</a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F02%2F03%2Fes_hol_van_most_az_a_gyerek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F02%2F03%2Fes_hol_van_most_az_a_gyerek%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F02%2F03%2Fes_hol_van_most_az_a_gyerek%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=És hol van most az a gyerek?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kompromisszio.blog.hu/2021/02/03/es_hol_van_most_az_a_gyerek#comments"><img class="item_ctp" src="https://kompromisszio.blog.hu/rss/image/post/id/16415050" border="0" /></a><br /></p>
család
gyereknevelés
önismeret
elengedés
coaching
családi_kapcsolatok
családszerviz
0
És hol van most az a gyerek?
Szüljünk, ne szüljünk? Miért nem jön össze, ha már akarjuk? Hogy dolgozzuk fel, ha kudarcot szenvedtünk ezen a téren?
https://kompromisszio.blog.hu/media/image/mom-1973778_960_720.jpg
Kompromisszió
https://kompromisszio.blog.hu
https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/mom-1973778_960_720.jpg
https://kompromisszio.blog.hu/2021/01/28/akartok_meg_gyereket
Akartok még gyereket?
2021-01-28T19:32:21+01:00
2021-01-28T19:32:21+01:00
Koskovics Éva
https://blog.hu/user/1542858
<p><img src="https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/tesok2.jpg" alt="tesok2.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Ez volt a kedvencem. Volt, aki már az első percben, rögtön az „első gyerek?” után betolta. Véleményem szerint a fenti kérdés az általánosan elfogadott, kollektív indiszkréció magasfoka. Olyan tolakodó, tapintatlan, amilyen csak lehet, mégis elhangzik nap mint nap a játszótéren, a védőnőnél várakozva, a zöldségesnél a sorban, orvosi rendelő folyosóján, a munkahelyi kávézás közben, lényegében bárhol ahol egy kisgyermekes anya és valaki más – jellemzően egy másik nő – leáll beszélgetni.</p>
<p>A kérdés azért tolakodó, mert belekényszeríti a kevésbé éber és tudatos - és valljuk be, ezek ritkán jellemző tulajdonságok egy kialvatlan, leharcolt, átlag kisgyermekes anyára - megkérdezettet egy olyan beszélgetésbe, amikor úgy érzi, be kell számolnia sikertelen lombikprogramról, nagyon nehéz, traumatikus szülésről, szülés utáni depresszióról, vetélésről, örökletes betegségekről, korai fejlesztésről, anyagi nehézségekről, párkapcsolati problémákról, munka és karrier konfliktusáról, szóval bármiről, amiért még nem lóg a másik karján is egy kisgyerek és amiről egyáltalán nem akart beszélni. Lehet, hogy még az a jobbik eset, hogy ha mindezt elmondja, mert gyakran csak arra jó ez a kérdés, hogy lefagyassza a beszélgetést és a kisgyerekes anyát a kérdés által felvetett problémák tengerében hagyja egyedül fulladozni.</p>
<p>Azért én most azt elmondom, mert van nekem is nagynéni, keresztmama, szomszédnéni és tapasztalt nő, azaz önjelölt megmondó létállapotom, hogy szerintem miért akarjatok még gyereket, ha mindaz a nehézség elmúlt, begyógyult vagy többé-kevésbé megoldódott, ami miatt eddig nem akartatok.</p>
<p><em><strong>Egykék</strong></em></p>
<p>Van „szerencsém” egy olyan párkapcsolatban élni már több évtizede, ahol két egyke találkozott. Nagyon tanulságos. Sok sztereotípia él az egykékkel kapcsolatban, olyanok, hogy maximalisták, önzőek, elkényeztettek, kontrollmániások, koraérettek és hasonlók. Ezek olyan tulajdonságok, amelyek a születési sorrendtől függetlenül bárkiben előfordulhatnak - bár lehet, hogy tényleg gyakoribbak az egykéknél -, de odafigyeléssel, megfelelő szülői hozzáállással jól korrigálhatóak. Ugyanakkor van valami, amit szerintem nemigen lehet pótolni, ez pedig a megosztásra való képesség hiánya. Az egykéknek nem természetes, magától értetődő tapasztalata, hogy a testvérével, egy kortárs személlyel napi szinten meg kell osztania mindazt, amit a szüleitől kap, akár anyagi természetű, akár nem kézzelfogható dolgokról – mint például a figyelem, idő, közös program - van szó. Továbbá az egykéknek az sem természetes, mindennapos tapasztalat, hogy folyamatosan együtt van, kommunikál, verekszik, játszik, beszélget, kapcsolatba lép egy másik gyerekekkel és ilyen módon megosztja vele az élményeit. Ezt az egykéknek tanulni kell, különben tévútra mehet a dolog. Könnyen teljesen befagyhat ez a funkció és felnőve valóban bejön az önző, mindent magának akaró, bezárkózó, magának való egyke sztereotípiája, vagy a másik véglet, hogy annyira hiányzik neki ez az élmény, hogy boldog boldogtalannal megosztja a legbelsőbb dolgait, állandó közlési kényszere van és sem anyagi, sem érzelmi téren nem képes megvédeni a határait. (A„milyen aranyos, cserfes ez a kislány”- esete, aki öt perc után, meg főleg húsz év múlva már mindenkinek az agyára megy.) </p>
<p>Arról nem is beszélve, hogy az egykét nevelő szülőnek sem könnyű, hogy egyszemélyes forgószínpadként, legfeljebb negyedóránként változó műsorral folyamatosan biztosítania kell a gyermeke fejlődéséhez szükséges impulzusokat, hogy pótolja a hiányzó gyerektársaságot. </p>
<p><em><strong>Tesók</strong></em></p>
<p>Szóval, kell egy tesó, sőt én azt mondom: kettő. Hogy miért? A válófélben lévő ügyfeleket hallgatva szembesültem azzal, hogy miért lehet nehéz azoknak, akik ketten vannak gyerekek egy családban. Ahogy az egymástól eltávolodott házasfelek ragasztották egymásra a címkéket, mint lusta-munkamániás, rendetlen-tisztaságmániás, „buta, mint a tök”- „okostojás”, elhanyagolt-bájgúnár, anyagias-a fellegekben jár, rideg - szexmániás, zsugori - túlzottan nagyvonalú, szűklátókörű-ködlovag, unalmas – felelőtlen, és a sor sajnos a végtelenségig folytatható, rájöttem, hogy egymáshoz képest, nyilván igazuk van. Hiszen bármilyen két embert veszünk, ha akarjuk, ki lehet osztani a szép-csúnya, kövér-sovány, lusta-szorgalmas, zárkózott-nyitott, buta-okos jelzőket közöttük, ez még az egypetéjű ikrek esetében is sikerül a szülőknek vagy a tágabb környezetnek. Ha két testvért nézünk, óhatatlanul lesz egy kicsi és egy nagy, egy tehetséges és egy, aki nem annyira, egy szép és egy kevésbé szép, egy rendesebb és egy rendetlenebb. A szülők, a rokonok, a tanárok, a barátok állandóan összehasonlítgatnak, a gyerekek meg versengenek. Sok második gyereknek ez rendkívül nagy felhajtó erő és egész életüket annak jegyében töltik, hogy elérjék, túlszárnyalják a nagyobbikat, gyakran ez a sikerük titka is, de attól még nem biztos, hogy boldogok, kiegyensúlyozottak lesznek.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/tesok.jpg" alt="tesok.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Azt gondolom, hogy ahol már kettőnél több gyermek van, ott megadatik mindenkinek, hogy valamiben ő legyen a „leg” és ez hihetetlen jó érzés, komoly töltet a gyermek számára. Nyilván nem a legcsúnyább, legbutább és legkisebb a legkelendőbb jelző, de egy jó szülő tud találni minden gyerekében valami pozitív tulajdonságot, képességet, amiben ő a legügyesebb, legkiemelkedőbb és ezt érdemes benne erősíteni. Két gyermek között a ”leg” fogalmilag kizárt, erre hiába pályázik bármelyikük. Tehát a „három a magyar igazság” szabály a gyermekvállalásnál esetében is iránymutató lehet.</p>
<p>Egyszer egy sokgyermekes anyukától azt hallottam, hogy van egy pont, egy létszám, amikor valamelyik gyermeknek már el kell engedni a kezét, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Ha elképzeljük, hogy együtt sétál a család, ha anya egyedül van, ez a szám a három, ha apával együtt, akkor az öt. Ha nagycsaládban gondolkodsz, erre is érdemes figyelni, hogy a legnagyobb már készen van-e erre az elengedésre.</p>
<p>Mindenesetre, ha már van otthon két kis troll meg egy-két bőgőmasina és még mindig nagy a vágy vagy a nyomás arra, hogy bővüljön a család, vigasztaljon a tudat, hogy a genetikusok és pszichológusok is alátámasztják, hogy a legtöbb kiemelkedően tehetséges, valami nagyot, nagyon újat alkotó ember, a gyermekek sorában sokadikként jött a világra.</p>
<p>A lényeg az, hogy minden gyerek, akármilyen és akárhányadikként született – egy csoda. Szeressétek őket, de legyetek észnél az első perctől, mert a fejetekre nőnek! (De ez már egy következő cikk témája.)</p>
<p>Fekete V. Olga</p>
<p><em>Szeretném megjegyezni, hogy a fenti cikk kizárólag a saját véleményemet tartalmazza és a saját tapasztalataimon alapul, nem állok semmilyen ideológiai vagy pártpolitikai befolyás alatt, senki nem szponzorál, bármilyen egybecsengés aktuális politikai irányzatokkal és kormányzati intézkedésekkel a véletlen műve.</em> </p>
<p> </p>
<p>Fotók: www.unsplash.com</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F01%2F28%2Fakartok_meg_gyereket%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F01%2F28%2Fakartok_meg_gyereket%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F01%2F28%2Fakartok_meg_gyereket%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Akartok még gyereket?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kompromisszio.blog.hu/2021/01/28/akartok_meg_gyereket#comments"><img class="item_ctp" src="https://kompromisszio.blog.hu/rss/image/post/id/16407282" border="0" /></a><br /></p>
család
gyereknevelés
mediáció
párkapcsolat
megértés
testvér
családi_béke
családszervíz
válási_Mediáció
0
Akartok még gyereket?
Mi a kapcsolat a párkapcsolat és a gyerekszám között? Van-e olyan, hogy két egyke testvérpár? Jó kérdésekre jó válaszok?
https://kompromisszio.blog.hu/media/image/tesok2.jpg
Kompromisszió
https://kompromisszio.blog.hu
https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/tesok2.jpg
https://kompromisszio.blog.hu/2021/01/24/komplex_problemara_komplex_megoldas
Komplex problémára komplex megoldás
2021-01-24T15:30:00+01:00
2021-01-24T15:30:00+01:00
Szilvássy Rita
https://blog.hu/user/1548078
<p style="text-align: justify;">Nem tartom magam egy régi darabnak, lassan, de biztosan ballagok a negyven felé.<span> Sőt,</span> tanulmányaimat sem túl régen fejeztem be, két éve lett meg a második diplomám. Mégis, mikor olyan „fiatalokkal” beszélgetek, akik most készülnek továbbtanulni és elmondják, hogy milyen szakokon gondolkoznak, néha egészen elképedek: olyan, első hallásra érthetetlen kifejezéseket mondanak, amiről fogalmam sincs, hogy mit jelentenek. Új szakterületek születtek. <strong>Akik pedig a régi, klasszikus irányokat választják, később ők is tapasztalják, hogy ilyen meg olyan kiegészítő képzések szükségesek a munkájuk végzéséhez. </strong></p>
<p style="text-align: justify;">A (tovább)tanulás világától elrugaszkodva, az élet szinte minden területén találkozunk ezzel a jelenséggel. Ma már nincsen olyan, hogy egyetlen terület kizárólagos ismerete. Ha a klasszikus irányokat nézzük: egy orvos, egy építész a számára szükséges alapismereteken kívül ennyi új, modern, kiegészítő terület tudója manapság! Van még egyáltalán olyan, hogy alapismeret? <strong>A tudományok fejlődésével minden egyes terület saját szakmai tudás anyaga is nő, nem is beszélve arról, hogy az egyes területek közötti határmezsgye egyre inkább összefonódik. </strong><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;">És még a cseresznyét is felteszem a habos torta tetejére: ott vannak azok az ismeretek, ugyan egy önálló területhez tartoznak, mégis szinte mindenhova kellenek. <strong>Kommunikációs tréningek, marketingismeretek nélkül ma már nincsen élet!</strong> Hiszen mindenki beszélget a másikkal, és a saját területén mindenki fel szeretne tűnni valahogy – csak hogy két, nagyon triviális példát említsek.</p>
<p style="text-align: justify;">Tehát komplex világban élünk. Akármihez nyúlunk – egészségügyi kérdés, szakmai vita, vagy olyan egyszerű terület, mint például egészséges életmód, vagy fogyókúra – azonnal felmerül 2-3 extra kérdés. <strong>Ha pontos választ szeretnénk kapni valamire a mai világban, akkor ezt már nem lehet egyetlen nézőpontból eldönteni.</strong> Amennyi plusz információt hordoznak ezek a kérdések és válaszok, néha éppen annyi terhet is jelentenek. Van, hogy közelebb visznek minket a megoldáshoz, de ember legyen a talpán, aki állja a keresztkérdések sorát. Egy barátnőm mondta, hogy lakást újít fel és ki kell cserélni a nyílászárókat. Bemegy a boltba azzal a kéréssel, hogy „ablakot szeretnék venni”, és kap 10 olyan kérdést, mire nem tud válaszolni. Mert minden döntésünkhöz további kérdések csatlakoznak...</p>
<p style="text-align: justify;">Az ismeretek hatalmas áradata túl nőtt rajtunk<strong>... Tehát problémáink komplexek. Akárcsak a döntéseinket befolyásoló érvrendszereink</strong>. Egy terület köré csoportosuló szakemberek szakmai csoportokba rendeződve próbálnak választ adni az érdeklődők kérdéseire.</p>
<p style="text-align: justify;">Vajon lehetséges ez az emberi kapcsolatok világában is? Az emberi kapcsolatok szakterületén is?</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"> <img src="https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/yellow_marine_life_photo_facebook_post-3.png" alt="yellow_marine_life_photo_facebook_post-3.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Kapcsolatrendszereink, emberi nexusaink működtetése is olyan bonyolult lenne...? <strong>Kapaszkodót nyújthat az, hogy egy-egy nehéz kérdés, összetett probléma megválaszolásához gyakran több szakembert is érdemes meghallgatni. </strong></p>
<p style="text-align: justify;">Ennek megkönnyítésére hirdetjük meg immáron második alkalommal a konzultációs napjainkat a<a href="https://www.facebook.com/Kompromisszió-103763014774446" target="_blank" rel="noopener noreferrer"> Kompromisszió </a>csapatával. Februári programunk neve:</p>
<p style="text-align: center;"><strong>Komplex problémára komplex megoldás.</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A tudományos fejlődés hatásai a kapcsolataink világára és az önfejlődés terén is jelen vannak. Ennek rengeteg előnye van. Ma sokkal könnyebb a személyiségünk nehézebb oldalain, a generációs terheinken változtatni, mint korábban<strong>. Nem is úgy mondom, hogy könnyebb, hanem inkább úgy, hogy <a href="https://lelkizona.blog.hu/2020/02/27/lehetoseg_kontra_lehetoseg_melyik_fog_a_hasznomra_valni" target="_blank" rel="noopener noreferrer">ehhez sokkal több információ áll a rendelkezésünkre</a></strong><a href="https://lelkizona.blog.hu/2020/02/27/lehetoseg_kontra_lehetoseg_melyik_fog_a_hasznomra_valni" target="_blank" rel="noopener noreferrer">.</a> Viszont a döntés itt sem könnyű: <strong>szeretnék megoldást találni egy problémámra – de kihez, milyen szakemberhez forduljak? Egyáltalán hogyan is lehet magát a problémát, a megoldandó nehézséget meghatározni?</strong> Saját tapasztalatból és <a href="https://lehetjobb.hu/mi-a-mediacio" target="_blank" rel="noopener noreferrer">szakmai munkámból </a>tudom: nem mindig olyan egyszerű és egyértelmű a válasz.</p>
<p style="text-align: justify;">Ezekhez a helyzetekhez nyújtunk segítséget a konzultációs alkalmakkal, hiszen három szakember hallgatja meg a kérdést és ad rá szakmailag helytálló választ. Az Érdeklődő pedig saját problémája, saját fejlődési irányának megfelelően választhat különböző csomagjaink közül, melyeket mi, a Kompromisszió csapatának szakemberei állítottunk össze.</p>
<p>Megoldásra fel! <br /><br /><br /></p>
<p>Szilvássy Rita - mediátor</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F01%2F24%2Fkomplex_problemara_komplex_megoldas%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F01%2F24%2Fkomplex_problemara_komplex_megoldas%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F01%2F24%2Fkomplex_problemara_komplex_megoldas%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Komplex problémára komplex megoldás"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kompromisszio.blog.hu/2021/01/24/komplex_problemara_komplex_megoldas#comments"><img class="item_ctp" src="https://kompromisszio.blog.hu/rss/image/post/id/16400848" border="0" /></a><br /></p>
0
Kompromisszió
https://kompromisszio.blog.hu
https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/yellow_marine_life_photo_facebook_post-3.png
https://kompromisszio.blog.hu/2021/01/23/erted_amit_erzel
Érted amit érzel?
2021-01-23T07:40:00+01:00
2021-01-23T07:40:00+01:00
Koskovics Éva
https://blog.hu/user/1542858
<p><img src="https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/pop-art-2982960_960_720.jpg" alt="pop-art-2982960_960_720.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Vannak mondatok, amelyeket ha hallok, gyanakodni kezdek:</p>
<ul>
<li>Nem érti meg, hiába magyarázom…</li>
<li>Engem aztán nem érdekel ha megsértődik, én megmondom neki a magamét... vagy ellenkezőleg:</li>
<li>Én aztán nem mondok semmit, ráhagyom, gondoljon amit akar...</li>
<li>Én sokkal többet tudok nála, több a tapasztalatom, ő mégis sikeresebb…</li>
<li>Nem szimpatikus, annyira más mint én, nem tudok vele szót érteni…</li>
<li>Fogalmam sincs, miért nem én kapom meg soha a megpályázott munkát, amikor pedig mindenem megvan, amit kérnek hozzá…</li>
<li>Megérdemli, egye meg amit főzött. Engem aztán nem izgat...</li>
<li>Elhatározom, aztán mégsem úgy csinálom…</li>
<li>Igyekszem alkalmazkodni hozzájuk, megteszek minden tőlem telhetőt, mégsem…</li>
</ul>
<p>Ismerős helyzetek? Sokszor kívülről jól látszik, mi lehet a gond, de nehéz véleményt mondani, nehéz úgy segíteni, hogy ne legyen bántó, ne tűnjünk okoskodónak, ne adjunk keresetlenül tanácsokat. Vagy ha mégis megtesszük, hiába. Falra hányt borsó.</p>
<p>Ahhoz, hogy <em>önreflexiója</em> legyen valakinek, kell egy befogadó készség, önkritikára való hajlam, rugalmasság, intelligencia és <em><strong>érzelmi intelligencia</strong></em> egyaránt. Aztán ha van, rajtunk múlik, hajlandóak vagyunk-e változni, változtatni.</p>
<p>Az érzelmi intelligencia izgalmas téma! Ha nem bánjátok, felteszek néhány kérdést ehhez kapcsolódóan:</p>
<p>Ha azt hallod, érzelmi intelligencia, akkor mi jut elsőre eszedbe?</p>
<ul>
<li>az érzelmek kimutatásának, közvetítésének, megértésének képessége?</li>
<li>az empátia, mások megértése?</li>
<li>a másokra való odafigyelés, a figyelem képessége?</li>
<li>az, hogy tudsz kapcsolódni másféle emberekhez is, szót tudsz érteni olyanokkal, akik más nyelven, beszélnek, más szinteken mozognak, élnek?</li>
<li>hogy nyíltan, őszintén fordulsz másokhoz?</li>
</ul>
<p>Igen, ezek mind, valóban. De ezeken kívül is, még sok egyéb dolog (a kreativitás, motiválhatóság, megbízhatóság, kifejező képesség, meggyőzőképesség stb.).</p>
<p>Biztos sokszor találkoztatok ti is már a megállapítással, hogy a sikeres élet kulcsa manapság és a jövőben is várhatóan egyre inkább ezeken múlik.</p>
<p>Ha kifejezetten a sikerességre fókuszálva tekintünk az érzelmi intelligenciára, akkor könnyű belátni a reális <em>önismeret</em>, a <em>motiválhatóság</em>, a <em>kommunikációs képességek</em> jelentőségét. Ezek hiányában nehéz sikeresnek lenni, jól boldogulni az életben.</p>
<p>Nekem meggyőződésem, hogy egy kis érzelmi intelligencia fejlesztés szinte mindenkire ráférne. Kollégáktól is sokszor hallom, magam is legtöbbször azt tapasztalom, hogy bármilyen problémával keres meg valaki, sokszor hamar kiderül, hogy az önbizalom, az önismeret témájával kell kezdeni a folyamatot. Azt, ami eredetileg más céllal indult (karrierváltás, magánéleti problémák, kezdés-újrakezdés, konfliktusos helyzetek kezelése stb.).</p>
<p>Szerencsére az érzelmi intelligencia fejleszthető! </p>
<p>A kompromisszumról korábban is írtunk. Arról, mi mit értünk ezen. Arról, miért fontos, hogy képesek legyünk kompromisszumokra, tudjunk rugalmasan alkalmazkodni másokhoz. Valójában <em><strong>a kompromisszumkészség</strong></em> (az asszertív kommunikáció!) <em><strong>is érzelmi intelligencia</strong></em> kérdése.</p>
<p>Azok, akik hajlamosak a merev, ítélkező viselkedésre, nehezen látnak túl saját önző szempontjaikon, azokkal nehéz kompromisszumra jutni. Őket érzékenyíteni is nehezebb. De nem lehetetlen. Ebben például nagyon jó eszköz, nagy segítség tud lenni a coaching és a mediáció egyaránt. A kettő együtt pedig különösen!</p>
<p>Ezért is lenne fontos, hogy legyünk tudatában ezeknek a dolgoknak, hogy ne engedjünk a verbális erőszaknak (természetesen a fizikait eleve kizárjuk), hogy merjünk bátran kommunikálni, kiállni az igazunkért. Ha ezt nehéz, akkor kezdjük azzal, hogy megértjük, miért nem megy ez nekünk. Ha már kezdjük megérteni, akkor onnan szép lassan lehet építkezni: meg lehet tanulni technikákat, fel tudjuk mérni, milyen módon kezelhető az adott probléma.</p>
<p>Egyedül, barátokkal, segítő könyvek tömegével sem elképzelhetetlen, hogy sikerülhet. De szakemberek segítségével sokkal könnyebb, és kevesebb a hibalehetőség.</p>
<p> </p>
<p>Koskovics Éva</p>
<p>coach</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F01%2F23%2Ferted_amit_erzel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F01%2F23%2Ferted_amit_erzel%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2021%2F01%2F23%2Ferted_amit_erzel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Érted amit érzel?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kompromisszio.blog.hu/2021/01/23/erted_amit_erzel#comments"><img class="item_ctp" src="https://kompromisszio.blog.hu/rss/image/post/id/16400166" border="0" /></a><br /></p>
mediáció
megértés
önismeret
kompromisszum
coaching
érzelmi_intelligencia
konfliktuskezelés
kommunikáció_családszervíz
családszerviz
0
Érted amit érzel?
Amíg a saját érzelmeinket nem tisztázzuk, nem értjük meg, addig magunkat sem ismerhetjük igazán. Ebből pedig gond lehet
https://kompromisszio.blog.hu/media/image/pop-art-2982960_960_720.jpg
Kompromisszió
https://kompromisszio.blog.hu
https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/pop-art-2982960_960_720.jpg
https://kompromisszio.blog.hu/2020/12/17/gyoztem_avagy_a_kompromisszum_nem_kommunikalt_oldala
Győztem! – és mi van a túloldalon?
2020-12-17T13:29:58+01:00
2020-12-17T13:29:58+01:00
Szilvássy Rita
https://blog.hu/user/1548078
<p style="text-align: justify;"><a href="https://www.facebook.com/Kompromisszió-103763014774446" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Szakmai csapatunk</a> névválasztása kapcsán sokféle véleményt hallunk a kompromisszum fogalmáról. Szeretnék bemutatni egy példát, mely a politika és a jog világából származik. Érdemes elgondolkodni rajta – talán mi is győzhetünk?</p>
<p style="text-align: justify;">Egyetemi éveim során a jogi karon, nemzetközi jog előadáson hallottam egy jó példát arra, hogy milyen is a politikai „győzelem”. Szerintem ez egy tipikus fajtája a kompromisszumnak, csak ha győzelemként van kihirdetve, az sokkal jobb marketing szempontjából, mint a kompromisszum. A példa teljesen elméleti, nagyvonalakban mutat be egy helyzetet. Semmi köze a napi eseményekhez, csupán modellez egy működési mechanizmust – ezt a példát kb. 5 évvel ezelőtt hallottam, szóval tényleg nem mai eset! Nem pártpolitikai kérdést taglal, hanem a politikáról, mint taktikázásról szól. És hát tegyük fel a kérdést őszintén: ki ne taktikázna az emberi kapcsolatok világában is...?</p>
<p style="text-align: justify;">Íme a példa: vegyünk egy nemzetközi szinten zajló politikai egyeztetést. Mindegyik fél pontosan tudja, hogy mit akar elérni ezen a találkozón, pontosan tudják, hogy mely kérdések a fontosak számukra és melyek az alkuképes területek. Pontosan tudják, hogy miből és mennyit hajlandóak „lealkudni”. Tudják, hogy mit adnak oda és mit hoznak el cserébe. Lezajlik a találkozó, a felek hazamennek és otthon elmondják, hogy mit értek el a nemzetközi találkozón. Általában odahaza mindenki azt kommunikálja: <strong>„Győztünk!” Miért? Hiszen elérték azt, ami számukra fontos volt. Arról nem szól a fáma, hogy ezért milyen alkuk köttettek a háttérben... talán így nem lenne olyan lehengerlő a győzelem.</strong> A lényeg, hogy elérték azt, mit ők akartak, tehát nyertek – a többiről meg hallgatnak.</p>
<p style="text-align: justify;">Ez a példa nagyon megragadt bennem. Hogyan fordítható ez le a mindennapi életünkre?</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/yes-973983_1920.jpg" alt="yes-973983_1920.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>(Kép forrása: Pixabay.com)</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Ha pontosan tudom, hogy nekem mely pontok, kritériumok a fontosak és ezekért cserébe melyekről vagyok hajlandó lemondani, akkor a fenti példa mintájára odaadom azt, ami nem olyan fontos, és elveszem azt, amihez ragaszkodom.</strong> Tehát megkaptam amit akartam, így győztem. Természetesen sem magam előtt, sem a másik előtt nem szükséges elhallgatni, hogy mi van az alku másik oldalán, sőt nagyon is tisztában kell lenni vele! De nyilván más a nyilvános fórum és a magánélet – szerencsére. <strong>Ehhez azonban tisztában kell lenni vele, hogy mi fontos nekem és az miért fontos. Minél pontosabban tudom ezt, annál problémamentesebb lesz megkötni a kompromisszumot – vagyis elérni a győzelmemet.</strong> Egy szemléletes példával élve: Ha nyerni akarok az olimpián, akkor tudnom kell, hogy milyen sportágban indulok. Az „akármiben” nem lesz célravezető és nem fogok aranyat hozni. </p>
<p style="text-align: justify;">Azokon a területeken, melyek nagyon fontosak számunkra, érdemes megnézni, hogy mi ez a lényegi rész. </p>
<p style="text-align: justify;">Például ha az a fontos számomra, ha a meghatározott anyagi színvonalon éljünk, akkor cserébe el kell fogadnom, hogy ez több időt, energiát, idegeskedést, családtól, gyerekektől való távollétet igényel tőlem vagy a páromtól. Ha elértem az általam meghatározott színvonalat, akkor győztem. A győzelemhez szükséges másik oldalt pedig elfogadom. Egy másik példa - nagyon általános, csak a folyamat szemléltetése miatt írom ilyen nagyvonalúan- ha nekem az a fontos, hogy mindenben egyetértsek a párommal, akkor az bizony sok beszélgetést, ebből arányosan fakadó mennyiségű vitát, vagy éppen szakítást jelent. De ha az a fontosabb, hogy legyen mellettem valaki, ne legyek egyedül, még akkor is, ha nem értünk mindenben egyet, akkor számomra a győzelem az, hogy van mellettem valaki, és kompromisszum másik oldalát (hogy nem értünk egyet mindenben) elfogadom.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Mindig van egy "győztem" oldal és van egy másik oldal is: a minek árán van ez a győzelem.</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A komolyabb alkudozási folyamat akkor indul, amikor ugyanazokra a célokra tartunk igényt. <strong>A legtöbb esetben a kitűzött célok több alcél</strong><strong>ra bonthatók és ezekben már megtalálható a mindkét fél számára elfogadható alku.</strong> Vagyis mindkét fél tud győzni. Tipikusan vitás és kevésbé részcélokra bontható kérdés, hogy kinél legyen a gyerek Szenteste 18 órakor? Ezt nehéz kettébontani. Más, további szempontok figyelembe vételével és az alkufolyamatba emelésével l<a href="https://lehetjobb.hu/mi-a-mediacio" target="_blank" rel="noopener noreferrer">ehetséges valamifajta kompromisszum megtalálása</a> még ebben a kérdésben is. Hiszen időben és térben mindenféle kompromisszum – akarom mondani „győztem!” megoldás - megköthető. <strong>Azokon a területeken, ahol nem egyedül döntünk - mint egy politikai alku, egy munkahelyi team-ben megoldandó feladat vagy elvált szülők esetében a gyermekkel való kapcsolattartás - érdemes minél pontosabban meghatározni, hogy miért fontos nekem az a cél, vagyis a célnak pontosan az a része.</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Ha a célom pusztán annyi, hogy ne úgy legyen, ahogy a másik fél szeretné - nos, ez egy speciális alkukötési folyamat...</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Minden nem lehet kizárólag úgy, ahogy én szeretném. Azt hiszem, ennek elfogadása ad egyfajta felszabadultságot az életben. Ha pedig megtalálom azt, hogy mely területeken alakult úgy, ahogy én szerettem volna – akkor győztem!</p>
<p> </p>
<p>Szilvássy Rita mediátor</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2020%2F12%2F17%2Fgyoztem_avagy_a_kompromisszum_nem_kommunikalt_oldala%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2020%2F12%2F17%2Fgyoztem_avagy_a_kompromisszum_nem_kommunikalt_oldala%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2020%2F12%2F17%2Fgyoztem_avagy_a_kompromisszum_nem_kommunikalt_oldala%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Győztem! – és mi van a túloldalon?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kompromisszio.blog.hu/2020/12/17/gyoztem_avagy_a_kompromisszum_nem_kommunikalt_oldala#comments"><img class="item_ctp" src="https://kompromisszio.blog.hu/rss/image/post/id/16339300" border="0" /></a><br /></p>
0
Kompromisszió
https://kompromisszio.blog.hu
https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/yes-973983_1920.jpg
https://kompromisszio.blog.hu/2020/12/05/koltseges_karacsony
Költséges karácsony?
2020-12-05T19:15:01+01:00
2020-12-05T19:15:01+01:00
Koskovics Éva
https://blog.hu/user/1542858
<p><img src="https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/christmas-2991508_960_720.jpg" alt="christmas-2991508_960_720.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Hagyjuk a körítést, belevágok a lényegbe: hogy állsz a pénzzel, hogy vagy a költekezéssel?</p>
<p><a href="https://kompromisszio.blog.hu/2020/12/05/koltseges_karacsony">[...] Bővebben!</a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2020%2F12%2F05%2Fkoltseges_karacsony%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2020%2F12%2F05%2Fkoltseges_karacsony%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2020%2F12%2F05%2Fkoltseges_karacsony%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Költséges karácsony?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kompromisszio.blog.hu/2020/12/05/koltseges_karacsony#comments"><img class="item_ctp" src="https://kompromisszio.blog.hu/rss/image/post/id/16319652" border="0" /></a><br /></p>
kommunikáció
önismeret
coaching
érzelmi_intelligencia
családi_kapcsolatok
0
Költséges karácsony?
Van, aki számára anyagi csőd, van, akinek semmi különös. Mit adhatunk, ha adunk magunkra? Ha ilyen furcsa lesz most?
https://kompromisszio.blog.hu/media/image/christmas-2991508_960_720.jpg
Kompromisszió
https://kompromisszio.blog.hu
https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/christmas-2991508_960_720.jpg
https://kompromisszio.blog.hu/2020/11/21/a_boldogsag_titka_a_jo_helyen_jo_idoben_megkotott_kompromisszum
A boldogság titka a jó helyen jó időben megkötött kompromisszum?
2020-11-21T19:53:18+01:00
2020-11-21T19:53:18+01:00
Szilvássy Rita
https://blog.hu/user/1548078
<p style="text-align: justify;">Sokakban él egy olyan (tév)hit, hogy a boldog embereknek nincsenek nehézségeik és éppen attól boldogok, hogy nekik minden olyan jól és könnyen megy. Bezzeg az olyanok, mint én, azok lépten nyomon nehézségekbe ütköznek. Őszinte leszek, bizonyos nehéz pillanatokban én is elhiszem ezt a banális torzítást. Hiszen mindenkinek vannak gyenge pillanatai... ahogy nehézségei is...<br /> <br />Ennek a gondolatmenetnek a következő (téves) állomása, hogy a boldog élet titka a kompromisszumok nélkül való élet.<br />Ahogy egynél több ember van <strong>és ennek a (minimum) két embernek valami köze van egymáshoz, vannak közös pontok az életükben - ott konfliktus is lesz, ami egy teljesen természetes dolog. A konfliktus egyszerűen az érdekek, ellentétes irányú találkozása.</strong> A vitás helyzetekben nem nyerhetünk mindig – ez is az élet rendje. Szerintem mindannyian ismerünk olyat, aki megpróbálja ennek a látszatát kelteni, miszerint mindig, kizárólag ő nyer vagy ő nyerhet – hát, nem legnépszerűbb emberek.<br /> <br />Miért foglalkozom ennyit a kompromisszummal? Szakmai csapatunk neve <a href="https://www.facebook.com/Kompromisszió-103763014774446" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Kompromisszió</a>. <strong>A névválasztás igen megosztó véleményeket mutat</strong>. Nem bánjuk, <strong>sőt, örülünk, hogy véleményformálásra késztetjük az embereket.</strong> Fontosnak tartjuk azt, hogy minél több oldalról megvizsgáljuk a kompromisszumot, minél több véleményt közzé tegyünk erről a témáról, hiszen így fogja benne ki-ki megtalálni a saját íze szerint való verziót.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/glass-300558_1920.jpg" alt="glass-300558_1920.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">(Kép forrása: Pixabay.com)<br /> <br />Kompromisszumot nem csak másokkal kötünk, <a href="https://kompromisszio.blog.hu/2020/09/06/kompromisszum_nem_csak_masokkal_magammal_is" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><strong>hanem saját magunkkal is.</strong></a> Például szeretnék csokit enni, de közben tudom, hogy nem tesz jót, mert éppen fogyókúrázom. Ezért eszem csokit, de nem egy táblát, hanem csak néhány kockát. A csokiról sem tudok lemondani és az alakomat is féltem. Ez is, az is fontos. Megállok félúton. Én döntök arról, hogy nekem ebből éppen ennyi elég. Tudom, hogy lehetne többet, tudom, hogy lehetne másképp, de egy másik szempont miatt mégis megállok egy ponton. Ez az „ennyi” lehet a véleményem képviselése, lehet egy tett. Amikor saját magammal kötök kompromisszumot, akkor mindkét szempont a sajátom. Talán éppen a saját magammal megkötött kompromisszumok segítenek begyakorolni az egyezség létrehozását. Ennek köszönhetően a nehezebb helyzeteben már könnyebben fog menni a mérlegelés, a különböző szempontok közötti sorrendek felállítása.<br /> <br />Hívhatjuk a <strong>kompromisszumot arany középútnak is</strong> – amiről köztudott, hogy a legnehezebb megtalálni, akárcsak egy jó kompromisszumot. Sokkal könnyebb hol a ló egyik, hol pedig a másik oldalán lenni. Vagyis vagy teljesen nyerni és leigázni a másikat, vagy pedig vesztesen visszavonulni. <strong>Hiszen rátalálni a <a href="https://lehetjobb.hu/cikk?id=68" target="_blank" rel="noopener noreferrer">közös megoldásra</a> idő és energiaigényes dolog – akárcsak a legjobb dolgok az életben...</strong><br /> <br />A kompromisszum <strong>megkötése igényel némi jövőbe látást,</strong> hiszen azért állok meg egy ponton, mert tudom, hogy ezzel most többet nyerek, mint amennyit elvesztek azáltal, hogy lemondok egy bizonyos többletről, vagyis kompromisszumot kötök.<br /> <br />A kompromisszumot lehet úgy is szemlélni, <strong>hogy a saját célkitűzéseim között állítok egy sorrendet.</strong> Amennyiben a legmagasabban álló cél veszélyeztetve van, akkor hajlandó vagyok az <a href="https://coachco.blog.hu/2020/11/13/hogy_lehetne_ennel_jobb" target="_blank" rel="noopener noreferrer">aktuális célkitűzésemről lemondani,</a> a saját magam által állított célok és sorrendek miatt. Hogy a saját példámnál maradjak: szeretem a csokit, de még jobban szeretnék beleférni a kosztümömbe...<br /> <br />Talán éppen ott van a különbség a jó kompromisszum és a rossz kompromisszum között, hogy a<strong> jobbik esetben tudok találni egy másik, magasztosabb célt és emiatt mondok le valamiről.</strong> Ez a jövőbeni haszon a legtávolabbról nézve lehet az, hogy mellettem marad a társam, és ez számomra egy olyan végső cél, aminek alárendelek mindent. <a href="https://lehetjobb.hu/mi-a-mediacio" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Válás esetén</a> lehet az, hogy minél békésebben és az emberi méltóságot megtartva sikerüljön végigcsinálni azt az időszakot, a gyermekek minél kevésbé sérüljenek. Nem a másik miatt, és nem magamat rendelem alá a másiknak! Ez nagyon fontos különbség!<strong> Egy, a számomra fontosabb célért mondok le valamiről. Nem az a boldog ember, aki mindent megkap vagy megszerez, hanem az, aki ki tudja választani számára az igazán fontosat, és ki tud tartani amellett. Nem hagyja magát akár mások által, akár saját maga által – a pillanatnyi könnyebbség délibábjának bedőlve – eltéríteni a kitűzött céltól.</strong> <br /> <br />Érdemes ezeket végiggondolni, hiszen a jó időben és jó helyen kötött kompromisszum nem megalkuvás, hanem a boldogság záloga lehet.<br /> <br /> <br /> <br />Szilvássy Rita<br />mediátor</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2020%2F11%2F21%2Fa_boldogsag_titka_a_jo_helyen_jo_idoben_megkotott_kompromisszum%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2020%2F11%2F21%2Fa_boldogsag_titka_a_jo_helyen_jo_idoben_megkotott_kompromisszum%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2020%2F11%2F21%2Fa_boldogsag_titka_a_jo_helyen_jo_idoben_megkotott_kompromisszum%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A boldogság titka a jó helyen jó időben megkötött kompromisszum?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kompromisszio.blog.hu/2020/11/21/a_boldogsag_titka_a_jo_helyen_jo_idoben_megkotott_kompromisszum#comments"><img class="item_ctp" src="https://kompromisszio.blog.hu/rss/image/post/id/16293980" border="0" /></a><br /></p>
család
döntés
önismeret
kompromisszum
coaching
egyezség
konfliktuskezelés
családi_kapcsolatok
Mediáció
családi_béke
válási_Mediáció
0
Kompromisszió
https://kompromisszio.blog.hu
https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/glass-300558_1920.jpg
https://kompromisszio.blog.hu/2020/11/19/kit_valasszunk_ha_segitseg_kell
Kit válasszunk, ha segítség kell?
2020-11-19T19:55:00+01:00
2020-11-19T19:55:00+01:00
Koskovics Éva
https://blog.hu/user/1542858
<p><img src="https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/chair-1840011_960_720.jpg" alt="chair-1840011_960_720.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Talán még mindig sokak számára nem evidens, mennyire fontos lenne a megoldhatatlannak érzett problémákkal időben külső segítségért fordulni. És nem mindegy, kinek a székébe ülünk bele!</p>
<p><a href="https://kompromisszio.blog.hu/2020/11/19/kit_valasszunk_ha_segitseg_kell">[...] Bővebben!</a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2020%2F11%2F19%2Fkit_valasszunk_ha_segitseg_kell%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2020%2F11%2F19%2Fkit_valasszunk_ha_segitseg_kell%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2020%2F11%2F19%2Fkit_valasszunk_ha_segitseg_kell%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Kit válasszunk, ha segítség kell?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kompromisszio.blog.hu/2020/11/19/kit_valasszunk_ha_segitseg_kell#comments"><img class="item_ctp" src="https://kompromisszio.blog.hu/rss/image/post/id/16291648" border="0" /></a><br /></p>
mediáció
párkapcsolat
megértés
coaching
0
Kit válasszunk, ha segítség kell?
Pszichológus, pszichiáter, coach, vagy mediátor? Melyik mikor és miben segíthet? Tudjuk?
https://kompromisszio.blog.hu/media/image/chair-1840011_960_720.jpg
Kompromisszió
https://kompromisszio.blog.hu
https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/chair-1840011_960_720.jpg
https://kompromisszio.blog.hu/2020/11/01/konzultacios_napra_epp_most_igen
Konzultációs napra? Épp most? IGEN!
2020-11-01T09:58:59+01:00
2020-11-01T09:58:59+01:00
Szilvássy Rita
https://blog.hu/user/1548078
<p style="text-align: justify;">Az előttünk álló, elvégzendő feladatok, szükséges lépések elől a legegyszerűbb elmenekülési forma a kifogás. Ez az a téma, amit senkinek nem kell bemutatni.</p>
<p style="text-align: justify;">Ismert a mondás: <strong>aki meg akarja oldani a problémát, az megoldást talál, aki nem, az kifogást.</strong></p>
<p style="text-align: justify;">A körülöttünk lévő nehéz helyzet sok kérdést vet fel mindannyiunkban. Nemcsak a mindennapi életvitelünk terén, hanem anyagi síkon is. <em>Saját kifogásainkat most aztán tényleg könnyű elhinni, hiszen most aztán tényleg nehéz és most aztán tényleg nem tudok "tenni semmit"</em>... Dehogynem. <strong>Sőt, bizonyos szempontból most lehet igazán tenni. </strong>Magadért, a kapcsolataidért, a körülötted lévőkért. Aki még bátrabb, az megpróbálja a mögöttes összefüggéseket is feltérképzeni.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>A Konzultációs napon 3 szakember egyszerre hallgat meg és kérdéseivel illetve tanácsaival segít eligazodni abban, hogy az általad felvetett kérdésre, problémás helyzetre megkapd a </strong><b>választ: hogyan tovább? <a href="http://kokart.hu" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Koskovics Éva </a></b><a href="http://kokart.hu" target="_blank" rel="noopener noreferrer">(közgazdász. coach)</a><b>, Dr. Fekete Olga </b>(ügyvéd, mediátor)<b> és <a href="https://lehetjobb.hu" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Szilvássy Rita </a></b><a href="https://lehetjobb.hu" target="_blank" rel="noopener noreferrer">(jogász, mediátor, szociálpedagógus),</a> nyújtják Neked ezt a kiemelkedő lehetőséget. Szakterületeink: coaching, kommunikáció, érzelmi intelligencia, konfliktusmegoldás, mediáció, vagyis közvetítés, válási mediáció, egyéni konfliktuskezelés, jogi kérdések, családi kapcsolatok, pénzügyi tudatosság.</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Mi, a <a href="https://www.facebook.com/Kompromisszió-103763014774446" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Kompromisszió</a> tagjai éppen ebben a különös helyzetben gondoljuk úgy, hogy igazán jól jönne egy problématisztázó lehetőség.</strong> Miért? <strong>Azért, mert olyan különös időket élünk, amikor lehetőségünk van az eddigiektől eltérő, más szempontból nézni saját magunkat és a környezetünket.</strong> Van, aki eddig is megtette ezt, annak most talàn kevésbé félelmetes ez a más nézőpont.</p>
<p style="text-align: justify;">Viszont sokan vannak, akik eddig ennek mereven ellenálltak. De a különleges helyzet egyik hozadéka az, hogy amit nem lépünk meg saját maguktól, abba kényszerűen bele leszünk tolva. </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/123134275_157073419443405_8057911583012697135_n.png" alt="123134275_157073419443405_8057911583012697135_n.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>(A kép saját illusztrációnk.)</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Úgy is mondhatnánk, hogy teher alatt nő a pálma, és teher most van, bőségesen</strong>. Próbára vannak téve emberi kapcsolataink, anyagi lehetőségeink, kitartásunk, türelmünk.</p>
<p style="text-align: justify;">Tehát mi úgy gondoljuk, hogy igen, <strong>éppen most kell konzultációs napot tartani, tehát most kell lehetőséget adni azoknak, akik nyitott szemmel vannak, a lehetőségekhez képest szeretnék maguk irányítani az életüket.</strong> Most kell szakmai tanácsokkal szolgálni azoknak, akik nyitottak rá, akik ki szeretnék használni a jelenlegi helyzetet és nem elbújni előle. </p>
<p style="text-align: justify;">Azoknak, akik nem kifogásokat keresnek, hanem nyíltan és bátran felteszik a kérdést maguknak:</p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Hogyan tovább? </strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Merre kell mennem? </strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Hogyan vagyok jelen a kapcsolataimban? </strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Hogyan vagyok jelen a konfliktusaimban? </strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Mi az, amin változtatnom kell?</strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Sőt, bátrak annyira, hogy ehhez külső nézőpontokat, szakmai iránymutatást is elfogadjanak.</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Gyere el, ha már megvan az irányod, csak még nem egészen tiszta a célodhoz vezető út.</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Gyere el, ha tisztázni szeretnéd a célt saját magadban, és ehhez jól jön 3 külső, szakmai nézőpont.</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><strong>Gyere el, ha nagy a zavar Benned és nem látod, hogy erre van az előre. </strong></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><strong>A konzultációs napon részt lehet venni on-line formában is.</strong> Ez egyrészt biztonságot nyújt azoknak, akik most kerülik a személyes találkozásokat. Továbbá nagy előnyt jelent a vidéken, a fővárostól távolabb élőknek is - tehát ez sem lehet kifogás! :)</p>
<p>Ha kiváncsi vagy korábbi előadásunkra, nézd meg az erről készült videót! <a href="https://youtu.be/b6eB8Pv70x0" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Beszéljük meg - de hogyan? </a></p>
<p> </p>
<p>dr. Szilvássy Rita mediátor</p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2020%2F11%2F01%2Fkonzultacios_napra_epp_most_igen%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2020%2F11%2F01%2Fkonzultacios_napra_epp_most_igen%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2020%2F11%2F01%2Fkonzultacios_napra_epp_most_igen%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Konzultációs napra? Épp most? IGEN!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kompromisszio.blog.hu/2020/11/01/konzultacios_napra_epp_most_igen#comments"><img class="item_ctp" src="https://kompromisszio.blog.hu/rss/image/post/id/16268236" border="0" /></a><br /></p>
család
kommunikáció
döntés
mediáció
párkapcsolat
önismeret
coaching
érzelmi_intelligencia
konfliktuskezelés
családi_kapcsolatok
családi_béke
családszerviz
válási_Mediáció
0
Kompromisszió
https://kompromisszio.blog.hu
https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/123134275_157073419443405_8057911583012697135_n.png
https://kompromisszio.blog.hu/2020/10/21/parhuzamos_valosagaink
Párhuzamos valóságaink
2020-10-21T08:00:00+02:00
2020-10-21T08:00:00+02:00
Szilvássy Rita
https://blog.hu/user/1548078
<p>Ha kommunikálni szeretnél egy olyan emberrel, aki más nyelven beszél, mint te, akkor ehhez meg kell tanulni az ő nyelvét. Ha továbbra is a saját nyelveden beszélve, más szavakkal elmondva, hangosabban kiabálva, gesztikulálva stb. mondod – nem fog megérteni. Ugyanez a szituáció gyakran akkor is megesik, ha azonos nyelven beszélünk valakivel. <strong>Hogy ki mit ért az egyes szavakon, fogalmakon, annyira különböző lehet, mintha szó szerint más nyelvet beszélnénk.</strong></p>
<p>Egy lépést hátra lépve, ha nem csak a beszédet nézzük, hanem általában a viselkedést, akkor is hasonló szituációt tapasztalok az egyes élethelyzetekről alkotott vélemények kapcsán. Amikor egy történetet mesélek el egy másik embernek, akkor azzal akaratlanul véleményt is mondok, értékrendet állítok fel, azáltal, ahogy felhasználom a szavakat. Árnyalok, minősítek, sorrendet állítok. Amikor azon kapom magam, hogy a másik nem ért, akkor megpróbálom máshogyan elmondani – de alapvetően ugyanazt.<strong> Aztán ha eléggé el tudok vonatkoztatni a saját mondanivalómtól, akkor megtapasztalhatom, hogy beszélgetőpartneremmel az alapvető fogalmak sem egyeznek.</strong> Mást ért azon, hogy rend, pihenés, figyelem... Ami számomra (alapvető) érték és meg sem kérdőjelezem, azt ő nem fogadja el alapvető értéknek és csak néz rám, hogy miről beszélek.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/school-1661731_1920.jpg" alt="school-1661731_1920.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>(Forrás: Pixabay.com)</p>
<p>Amennyire meg akarom értetni magamat vele, ő ugyanúgy szeretné megértetni magát velem. Az én igazságom csak az én nézőpontomból igaz.<strong> És ha ezt erőszakosan próbálom megértetni a másikkal, akkor nem jó vagyok, hanem egy pontosan ugyanolyan erőszakos valaki, aki a saját véleményét szeretné ráerőltetni a külvilágra. Mert az szerintem jó. SZERINTEM. </strong></p>
<p>Ha sikerül ezt szem előtt tartani és úgy létezni a mindennapokban, hogy állandóan ott villog a lámpa az agyamban, <strong>hogy a másik nem jobb és nem rosszabb, csak más, akkor nagyon sok konfliktustól, magyarázkodástól problémamegoldástól kímélem meg magamat.</strong> Vajon amennyi energiát megspórolok ezzel a létezési formával, annyit ki is vesz belőlem az, hogy ezt állandóan szem előtt tartsam?</p>
<p>Ha a párkapcsolatot nézzük, akkor talán most azt mondod: ezért kell olyat választani, akivel ugyanazt értitek az egyes alapvető fontosságú fogalmakon. <strong>Hát, véleményem szerint egy élet túl hosszú ahhoz, hogy ezt az elvet fenn lehessen tartani.</strong> Ez a hozzáállás jellemző a kapcsolat elején, aztán érdemes megnézi, hogy 10-15 év múlva ki mit éret az egyes „alapvető” fogalmakon.</p>
<p><strong>Párhuzamos valóságok vannak.</strong> Én ezt látom ki egy helyzetből, a másik meg azt. Egyik sem jobb vagy rosszabb. Máshonnan érkeztünk, mások a tapasztalataink. Egy szeretettel teljes párkapcsolat, egy szívbél barátság, egy sikeres és ösztönző munkahelyi kollektív estén akár mennyire egyek vagyunk – ez még így van.</p>
<p>A különbség nem ott van az emberek között, hogy "jók" és "rosszak" - hiszen ki szerint jók vagy ki szerint rosszak? Az igazi, minőségbeli különbség ott van,<strong> hogy az egyik ember rossznak ítéli a másikat, míg a másik ember csupán másnak, értékítélet nélkül</strong>. </p>
<p>Arról nem is beszélve, hogy naponta találkozunk vadidegenekkel és kerülünk velük kapcsolatba – a közlekedés során, az étteremben, az ügyfélfogadó irodákban, bárhol. Gyakran vérremenő konfliktusok alakulnak ki. <strong>Ha szem előtt tartjuk a párhuzamos valóságok tényét – akkor is, ha nagy energiánkba kerül -, legalább békésen távozunk a helyzetből.</strong></p>
<p>Hiszen miért lennék ideges attól, hogy a másik nem érti, amit mondok? Hiszen ő üzbégül beszél, és meg magyarul. (Vagy én beszélek üzbégül, ez csak nézőpont kérdése.). Amint ez a tény kiderül, hogy a másik idegen nyelvű, leállok a kézzel-lábbal kalimpálással, a kiabálással – hát úgysem érti. </p>
<p><strong>Vajon lehet ugyanígy tekinteni egy olyan emberre is, aki hagyományos értelemben egy nyelvet beszél velem?</strong></p>
<p><strong></strong>Hiszen el lehet mondani a mondandómat ugyanazzal a tartalommal idegen nyelven is. <strong>Csak meg kell tanulni azt a bizonyos másik nyelvet. Ha nagyon el szeretnék mondani valamit, akkor biztos megéri a fáradtságot az, hogy megtanulom a másik nyelvét...</strong> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2020%2F10%2F21%2Fparhuzamos_valosagaink%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2020%2F10%2F21%2Fparhuzamos_valosagaink%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2020%2F10%2F21%2Fparhuzamos_valosagaink%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Párhuzamos valóságaink"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kompromisszio.blog.hu/2020/10/21/parhuzamos_valosagaink#comments"><img class="item_ctp" src="https://kompromisszio.blog.hu/rss/image/post/id/16247670" border="0" /></a><br /></p>
kommunikáció
mediáció
coaching
érzelmi_intelligencia
0
Kompromisszió
https://kompromisszio.blog.hu
https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/school-1661731_1920.jpg
https://kompromisszio.blog.hu/2020/10/18/mi_a_helyzet_az_erzelmi_intelligenciaval_tenyleg_olyan_fontos
Mi a helyzet az érzelmi intelligenciával? Tényleg olyan fontos?
2020-10-18T09:00:08+02:00
2020-10-18T09:00:08+02:00
Koskovics Éva
https://blog.hu/user/1542858
<p><img src="https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/_mg_7286.jpg" alt="_mg_7286.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Miközben készülök egy közeli programra, eszembe jutott, amikor tavaly a Kapszlin tartottam egy előadást arról, hogy hogyan függ össze a siker és az érzelmi intelligencia. Ez utóbbi téma vesszőparipám, szeretek rá hivatkozni, sokszor írtam is már róla. No és sokszor megtapasztaltam saját és mások példáján, pozitív és negatív élmények sorával, hogy valóban milyen nagyon fontos.</p>
<p>Két gondolatot emelnék most ki ezekből a saját tapasztalatokból:</p>
<ol>
<li>
<div class="frame"><em><strong>Hogy valaki milyen sikeres, az legalább annyira múlik a személyiségén, alap beállítottságán, mint azon, hogy valójában mit, milyen (mérhető, mások teljesítményével összevethető) dolgokat ér el az életben.</strong></em></div>
</li>
</ol>
<p>A közgazdasági nobel emlékdíjat is kiérdemlő amerikai-izraeli pszichológus, Kahneman alkotta meg a <em>hedonikus mókuskerék</em> fogalmát. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a boldogságra való hajlam nincs egyenes arányban a teljesítménnyel, az elért vagyonnal, sikerekkel. Ha valakiben nagyon erős a bizonyítási vágy, mindig többet akar majd, és lehet, hogy épp ezért soha nem fog tudni megfelelni magának. Sokan ismerünk olyanokat, akik túl magasra állítják a lécet, lehet, hogy épp egy szülőktől beléoltott driver hatására („erőltesd meg magad!”). Vagy olyanokat, akik mindig többre vágynak, nem tudnak örülni az elért sikereknek, mert rögtön látják maguk előtt a következő elérendőt. Ezért jó kifejezés a mókuskerék!</p>
<p> </p>
<ol start="2">
<li>
<div class="frame"><em><strong>Goleman (ő egy másik szakember, aki több könyvet is írt a témáról) szerint a siker alapja az érzelmek eredményes ’használata’!</strong></em></div>
</li>
</ol>
<p>/Egy kis gyorstalapaló a'la Goleman <a href="https://www.youtube.com/watch?v=K5vrPlSaNn8" target="_blank" rel="noopener noreferrer">ITT!</a> /</p>
<p>Ő fogalmazta meg, hogy az érzelmi intelligenciának van egy személyes és egy társas oldala. A <em>személyes kompetencia</em> esetében urai vagyunk a saját érzelmeinknek, van reális önismeretünk, a <em>társas kompetencia</em> pedig azt mutatja, mennyire vagyunk képesek mások érzelmeit megérteni, befolyásolni. Aki ezekben jó, az sokkal jobban boldogul az élet útvesztőin, mint az, aki nem érti, nem érzi saját maga és mások érzelmi működését.</p>
<p>Akár a saját életünk, karrierünk, akár mások segítése, vagy társadalmi közegünk, szűkebb és tágabb világunk jobbítása a célunk, felmerülnek azok a kérdések, minek köszönhető a siker. IQ? EQ? Reziliencia? Fejlődéslélektani törvényszerűségek? Sorsanalízis, családi karma? Társadalmi, szociális háttér? Tudományos eredmények?</p>
<p><strong>Saját tapasztalataim szerint is kiemelkedő jelentősége van az érzelmi intelligenciának.</strong></p>
<p>Valójában menet közben jöttem rá, már több komoly megbízáson túl, hogy szinte minden munkában, minden megbízás teljesítésekor - coach-ként - szinte mindig ennek a fejlesztésén dolgozom:</p>
<ul>
<li>ha rezilienciát (lelki ellenállóképességet) fejlesztünk (minden reziliencia faktor beazonosítható úgy is, mint EQ!)</li>
<li>ha kezdés-újrakezdéssel foglalkozunk (úgy indul, hogy: önismeret, önbizalom, önmegerősítés, aztán jön a motiváció, a kommunikáció stb.)</li>
<li>ha vezetőkkel dolgozom (coaching típusú vezetés: fókuszált figyelem képessége, konstruktív visszajelzés, rugalmasság, hatékony kérdezéstechnika, összhang és kapcsolat kialakítására való képesség – színtiszta kommunikációs fejlesztés)</li>
<li>ha karrier témában egyéni folyamatban vagyunk (reális önértékelés, kapcsolódási képességek)</li>
<li>ha fiatalokkal, fiatal tehetségekkel van feladat (önismeret, érzékenyítés, ún. 'soft skillek')</li>
<li>ha konfliktuskezelési tréninget (team coaching-ot) tartok.</li>
</ul>
<p>Akkor jöttem rá, milyen érzékeny téma ez, amikor <a href="https://lelkizona.blog.hu/2017/02/05/5_alapeset_az_elegtelen_erzelmi_intelligencia_szintre" target="_blank" rel="noopener noreferrer">az egyik legolvasottabb blogbejegyzésem</a> ezt a témát tárgyalta és sokaknál nagyon betalált. Nem véletlenül.</p>
<p>Ahogy a kompromissziós csapat, hármunk tevékenységét nézem, mindhárman ezen munkálkodunk. Hisz a mediáció is főleg a kommunikációs folyamat, az önismeret és az empátia fejlesztésén alapul és célja egymás elfogadása, a közös célok elérése minél kisebb károkkal, sérülésekkel.</p>
<p>Milyen jó is lenne, ha lenne vitakultúránk, ha próbálnánk megérteni másokat is, ha tudnánk mások szempontjaira is figyelni, egyáltalán: elfogadni másokat is, egymást is! Mi ezen vagyunk!</p>
<p>Koskovics Éva</p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2020%2F10%2F18%2Fmi_a_helyzet_az_erzelmi_intelligenciaval_tenyleg_olyan_fontos%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2020%2F10%2F18%2Fmi_a_helyzet_az_erzelmi_intelligenciaval_tenyleg_olyan_fontos%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2020%2F10%2F18%2Fmi_a_helyzet_az_erzelmi_intelligenciaval_tenyleg_olyan_fontos%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Mi a helyzet az érzelmi intelligenciával? Tényleg olyan fontos?"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kompromisszio.blog.hu/2020/10/18/mi_a_helyzet_az_erzelmi_intelligenciaval_tenyleg_olyan_fontos#comments"><img class="item_ctp" src="https://kompromisszio.blog.hu/rss/image/post/id/16243348" border="0" /></a><br /></p>
kommunikáció
mediáció
megértés
önismeret
coaching
érzelmi_intelligencia
Mediáció
0
Mi a helyzet az érzelmi intelligenciával? Tényleg fontos?
Sokszor meglepő, ki lesz a sikeres és ki nem. Ki elégedett az életével és ki soha nem az, legyen bármilyen okos, ügyes.
https://kompromisszio.blog.hu/media/image/_mg_7286.jpg
Kompromisszió
https://kompromisszio.blog.hu
https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/_mg_7286.jpg
https://kompromisszio.blog.hu/2020/10/11/ha_en_igy_akkor_te_miert_ugy_tapasztalatok_hitek_erzelmek_es_egyeb_tenyezok
Ha én így, akkor te miért úgy? Tapasztalatok, hitek, érzelmek és egyéb tényezők
2020-10-11T12:55:30+02:00
2020-10-11T12:55:30+02:00
Koskovics Éva
https://blog.hu/user/1542858
<p><img src="https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/img_20201010_145107_resized_20201011_111247245.jpg" alt="img_20201010_145107_resized_20201011_111247245.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Ha megnézitek ezt a hétvégi kiránduláson lőtt képemet, vajon milyen hatással lehet rátok? Sok forgatókönyv elképzelhető. Lehet, hogy semmit nem vált ki belőled. Másvalaki elmélyül benne, szinte egy mesevilágot képzel bele. Harmadik kedvet kap tőle és rohan kirándulni, elcsípni az őszi erdő mostani hangulatát. De az is lehet, hogy valakit lehangol, a káosz és a rendetlenség jut róla eszébe és elhatározza, hogy végre rendet rak az asztalán. Aztán mégsem teszi.</p>
<p><em><strong>Hogy lesz a kapott információból tett?</strong></em></p>
<p>Történik valami, hallasz egy hírt, egy információt. Mitől függ, hogy mi lesz a reakciód, mit fogsz tenni ennek hatására? Nem is hinnéd, hány szűrőn ereszted át, milyen sok dolog befolyásolja ezt!</p>
<p>Pedig ha belegondolunk, percenként megéljük. Csak ritkán tudatosan. Hisz ennyi időnk nincs! Épp ettől vagyunk mi emberek ilyen sokfélék, épp ez az oka annak, hogy másképp működünk, másképp eresztjük át magunkon az információkat, mást vonunk le tanulságként a kapott tapasztalatokból. De sokszor magunkat sem értjük meg, miért úgy, ahogy. Vagy ha tegnap nem zavart valami vagy valaki, akkor ma miért? Vagy ha egyszer tudom, mit kellene tennem, miért nem teszem meg?</p>
<p>A <a href="https://www.facebook.com/103763014774446/videos/416128826042225" target="_blank" rel="noopener noreferrer">videónk </a>végén ígértem, hogy fogok írni erről a témáról, mert fontos, segíthet megérteni magunkat is, sőt, másokat is.</p>
<p><em><strong>Nézzünk rá akkor, mi mindenen múlik, hogy milyen reakciónk alakul ki egy kapott információra, hogy mi minden befolyásolja a cselekedetünket!</strong></em></p>
<p>Ha nagyon didaktikusan akarom bemutatni, levezetni ezt a folyamatot, akkor kb. így néz ki:</p>
<ol>
<li>Érkezik egy hír, egy információ, ér valamilyen külső hatás;</li>
<li>Értelmezed valahogy (természetesen sokféle információ lehet, ezért ha nem egy egyértelmű, egzakt dologról van szó, akkor valószínűleg nem mindenki pont ugyanúgy értelmezi);</li>
<li>Éppen vidám vagy, vagy szomorú, fáradt, frusztrált, vagy kisimult, kiegyensúlyozott, netán észnélkül szerelmes, vagy csalódott, stb. Szóval, valamilyen érzelmi állapotban talál meg a dolog, így ez az érzelmi állapot is komolyan befolyásolja, hogyan éled meg. Ez is egy komoly szűrő!</li>
<li>Aztán jön a legalattomosabb: vannak beépített driver-eid, hiedelmeid, amelyek sajnos vagy szerencsére (attól függően, ezek inkább pozitívak vagy negatívak) egy kicsit mindig befolyásolnak. Olyanok kicsit, mint egy ketrec, nehéz belőlük kitörni – no, ezek aztán nagyon eltorzíthatják az információt, akár azt súghatják, hogy ne törődj vele, vagy ellenkezőleg, felnagyíthatják a jelentőségét.</li>
</ol>
<p style="padding-left: 30px;"><em>Hogy mit is jelentenek ezek a dolgok? A drivereket a szüleinktől, a családunktól kapott beépített programok jelentik - mint a "légy erős!", a "meg tudod csinálni!", vagy a "siess!", "erőltesd meg magad!", vagy az, hogy "csináld úgy, hogy másoknak jó legyen!" A hiedelmeket viszont magunknak ’építgetjük fel’, amikor egy-egy tapasztalatból mintegy következtetésként, igazságként megfogalmazunk egy általános ’igazságot’: ha ez így kezdődik, akkor mindig az lesz a vége, hogy… ha valaki így néz rám, az csak azt jelentheti, hogy… ha egy főnök nem tudja a nevemet az első napon, akkkor… Szóval, ha sok mondatodban fellelhetőek ezek a nagy általánosítások, akkor légy résen, mert hajlamos vagy hiedelmek mentén működni!/ Alattomos, nehéz téma, nem egyszerű elkapni, felismerni, feldolgozni őket. </em></p>
<p style="padding-left: 30px;">Ez a ’szűrő’ sokszor alapos tisztításra szorul!</p>
<ol start="5">
<li>Aztán, a fentiek hatására végül meghozol valami döntést (végre!). Magad is érzed, ha belegondolsz, hogy nem biztos, hogy igazad van, tudod, hogy X.Y. most másképp cselekedne, de Te Te vagy, belőled ez jön. Hogy mennyit agyalsz egy-egy döntés előtt, az személyiségfüggő, de helyzetfüggő is. Van, aki sokat, van, aki előbb cselekszik, aztán gondolkodik.</li>
<li>Végül megcsinálod, amit eldöntöttél. Vagy nem (vagy az előző mondatra visszautalva nálad elcsúszik ez a két dolog, még mielőtt elhatároznád magad, már benne is vagy – ilyen is van). Ez is milyen jellemző tud lenni! Nem mindenki képes rá, hogy az elhatározásait azonnal cselekvésre váltsa. Vannak, akik legtöbbször csak elméletben cselekszenek, mire odáig jutnának, hogy tényleg meg kellene tenni, ott elakadnak, lefagynak, hagyják magukat eltéríteni, vagy egyszerű lustaság, bizonytalanság vesz rajtuk erőt.</li>
</ol>
<p>Szóval, ez egy bonyolult folyamat, ami persze lehet, hogy a másodperc törtrésze alatt megy végbe, más esetben hosszú éveket is igénybe vehet. Mert függ például a hírtől magától is, a témától, helyzettől, de alapvetően inkább magunktól, a személyiségünktől.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/img_20201011_110952_resized_20201011_111142055.jpg" alt="img_20201011_110952_resized_20201011_111142055.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p> </p>
<p><em><strong>Például:</strong></em></p>
<p>Egy triviális <span style="text-decoration: underline;">példa</span>: megtudja valaki, hogy a párja megcsalta. Hogy reagál? Hányféle reakció lehetséges, milyen időtáv telhet el, mire lép valamit a hír hatására? Számtalan variáció lehetséges!</p>
<p>Aztán itt van egy másik: az egyik munkatársadról megtudod, hogy adatokat szolgáltat a cégetekről egy konkurensnek. Nem te vagy a cégtulajdonos, nem vagy a főnöke, mégis érzed, ez így nincs rendben. Mit teszel?</p>
<p>Vagy egy harmadik: idős apád helyzetét kellene megoldanod. Hallasz egy idősotthonról, ahol most épp üresedés van, elvileg megoldás lehetne. Lépsz-e, ha igen, akkor hogyan, és mikor? Ha nem lépsz, akkor vajon miért?</p>
<p>Persze ez így nagyon leegyszerűsített, de azt talán jól érzékelteti a leírás, hogy ezek nem egyszerű folyamatok. Különösen, ha egy-egy bonyolultabb információról, helyzetről van szó. Vagy akkor, ha mi magunk egy nehéz helyzetben vagyunk, <em>ha túszai vagyunk egy szituációnak</em>. Legyen az egy társfüggőség, egy fel nem dolgozott gyász, vagy egy anyagi kiszolgáltatottság. Vagy akár egy eszmerendszerhez, egy 'oldalhoz' tartozás, egy példakép, egy ember, akit vakon követünk, akinek mindent elhiszünk. Egy ilyen helyzet erős béklyót jelent, amely befolyással lehet a legtöbb cselekedetünkre, leszoktathat az önállóságról, a józan gondolkodásról, leszívhatja az energiáinkat. Miközben adhat egy - hamis - biztonságérzetet. Erről a tehetetlenség érzésről írtam az elmúlt alkalommal <a href="https://kompromisszio.blog.hu/2020/10/04/hogyan_kuzdhetunk_meg_a_tehetetlenseg_erzesevel" target="_blank" rel="noopener noreferrer">ITT.</a></p>
<p>Ha valakivel dolgozom, érdekes végignézni, hogy van ezekkel a kérdésekkel, mennyire konzekvensen működik, hol elégedetlen magával, hol lehet szükség arra, hogy kibogozzuk a szálakat és javítsunk a helyzeten. Hol lehet fontos kitisztítani a szűrőket!? Izgalmas!</p>
<p>Van min gondolkodni.</p>
<p> </p>
<p>Szép napokat, vigyázzatok magatokra!</p>
<p> </p>
<p>Koskovics Éva</p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2020%2F10%2F11%2Fha_en_igy_akkor_te_miert_ugy_tapasztalatok_hitek_erzelmek_es_egyeb_tenyezok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2020%2F10%2F11%2Fha_en_igy_akkor_te_miert_ugy_tapasztalatok_hitek_erzelmek_es_egyeb_tenyezok%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fkompromisszio.blog.hu%2F2020%2F10%2F11%2Fha_en_igy_akkor_te_miert_ugy_tapasztalatok_hitek_erzelmek_es_egyeb_tenyezok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Ha én így, akkor te miért úgy? Tapasztalatok, hitek, érzelmek és egyéb tényezők"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://kompromisszio.blog.hu/2020/10/11/ha_en_igy_akkor_te_miert_ugy_tapasztalatok_hitek_erzelmek_es_egyeb_tenyezok#comments"><img class="item_ctp" src="https://kompromisszio.blog.hu/rss/image/post/id/16234972" border="0" /></a><br /></p>
kommunikáció
döntés
párkapcsolat
megértés
kompromisszum
coaching
konfliktuskezelés
0
Ha én így, akkor te miért úgy?
Mennyi minden befolyásol bennünket abban, hogy mikor hogy cselekszünk? Vagy nem cselekszünk. Hol van az a kutya elásva?
https://kompromisszio.blog.hu/media/image/img_20201010_145107_resized_20201011_111247245.jpg
Kompromisszió
https://kompromisszio.blog.hu
https://m.blog.hu/ko/kompromisszio/image/img_20201010_145107_resized_20201011_111247245.jpg