Szakmai csapatunk névválasztása kapcsán sokféle véleményt hallunk a kompromisszum fogalmáról. Szeretnék bemutatni egy példát, mely a politika és a jog világából származik. Érdemes elgondolkodni rajta – talán mi is győzhetünk?

Egyetemi éveim során a jogi karon, nemzetközi jog előadáson hallottam egy jó példát arra, hogy milyen is a politikai „győzelem”. Szerintem ez egy tipikus fajtája a kompromisszumnak, csak ha győzelemként van kihirdetve, az sokkal jobb marketing szempontjából, mint a kompromisszum. A példa teljesen elméleti, nagyvonalakban mutat be egy helyzetet. Semmi köze a napi eseményekhez, csupán modellez egy működési mechanizmust – ezt a példát kb. 5 évvel ezelőtt hallottam, szóval tényleg nem mai eset! Nem pártpolitikai kérdést taglal, hanem a politikáról, mint taktikázásról szól. És hát tegyük fel a kérdést őszintén: ki ne taktikázna az emberi kapcsolatok világában is...?

Íme a példa: vegyünk egy nemzetközi szinten zajló politikai egyeztetést. Mindegyik fél pontosan tudja, hogy mit akar elérni ezen a találkozón, pontosan tudják, hogy mely kérdések a fontosak számukra és melyek az alkuképes területek. Pontosan tudják, hogy miből és mennyit hajlandóak „lealkudni”. Tudják, hogy mit adnak oda és mit hoznak el cserébe. Lezajlik a találkozó, a felek hazamennek és otthon elmondják, hogy mit értek el a nemzetközi találkozón. Általában odahaza mindenki azt kommunikálja: „Győztünk!” Miért? Hiszen elérték azt, ami számukra fontos volt. Arról nem szól a fáma, hogy ezért milyen alkuk köttettek a háttérben... talán így nem lenne olyan lehengerlő a győzelem. A lényeg, hogy elérték azt, mit ők akartak, tehát nyertek – a többiről meg hallgatnak.

Ez a példa nagyon megragadt bennem. Hogyan fordítható ez le a mindennapi életünkre?

(Kép forrása: Pixabay.com)

Ha pontosan tudom, hogy nekem mely pontok, kritériumok a fontosak és ezekért cserébe melyekről vagyok hajlandó lemondani, akkor a fenti példa mintájára odaadom azt, ami nem olyan fontos, és elveszem azt, amihez ragaszkodom. Tehát megkaptam amit akartam, így győztem. Természetesen sem magam előtt, sem a másik előtt nem szükséges elhallgatni, hogy mi van az alku másik oldalán, sőt nagyon is tisztában kell lenni vele! De nyilván más a nyilvános fórum és a magánélet – szerencsére. Ehhez azonban tisztában kell lenni vele, hogy mi fontos nekem és az miért fontos. Minél pontosabban tudom ezt, annál problémamentesebb lesz megkötni a kompromisszumot – vagyis elérni a győzelmemet. Egy szemléletes példával élve: Ha nyerni akarok az olimpián, akkor tudnom kell, hogy milyen sportágban indulok. Az „akármiben” nem lesz célravezető és nem fogok aranyat hozni. 

Azokon a területeken, melyek nagyon fontosak számunkra, érdemes megnézni, hogy mi ez a lényegi rész. 

Például ha az a fontos számomra, ha a meghatározott anyagi színvonalon éljünk, akkor cserébe el kell fogadnom, hogy ez több időt, energiát, idegeskedést, családtól, gyerekektől való távollétet igényel tőlem vagy a páromtól. Ha elértem az általam meghatározott színvonalat, akkor győztem. A győzelemhez szükséges másik oldalt pedig elfogadom. Egy másik példa - nagyon általános, csak a folyamat szemléltetése miatt írom ilyen nagyvonalúan- ha nekem az a fontos, hogy mindenben egyetértsek a párommal, akkor az bizony sok beszélgetést, ebből arányosan fakadó mennyiségű vitát, vagy éppen szakítást jelent. De ha az a fontosabb, hogy legyen mellettem valaki, ne legyek egyedül, még akkor is, ha nem értünk mindenben egyet, akkor számomra a győzelem az, hogy van mellettem valaki, és kompromisszum másik oldalát (hogy nem értünk egyet mindenben) elfogadom.

Mindig van egy "győztem" oldal és van egy másik oldal is: a minek árán van ez a győzelem.

A komolyabb alkudozási folyamat akkor indul, amikor ugyanazokra a célokra tartunk igényt. A legtöbb esetben a kitűzött célok több alcélra bonthatók és ezekben már megtalálható a mindkét fél számára elfogadható alku. Vagyis mindkét fél tud győzni. Tipikusan vitás és kevésbé részcélokra bontható kérdés, hogy kinél legyen a gyerek Szenteste 18 órakor? Ezt nehéz kettébontani. Más, további szempontok figyelembe vételével és az alkufolyamatba emelésével lehetséges valamifajta kompromisszum megtalálása még ebben a kérdésben is. Hiszen időben és térben mindenféle kompromisszum – akarom mondani „győztem!” megoldás - megköthető. Azokon a területeken, ahol nem egyedül döntünk - mint egy politikai alku, egy munkahelyi team-ben megoldandó feladat vagy elvált szülők esetében a gyermekkel való kapcsolattartás - érdemes minél pontosabban meghatározni, hogy miért fontos nekem az a cél, vagyis a célnak pontosan az a része.

Ha a célom pusztán annyi, hogy ne úgy legyen, ahogy a másik fél szeretné - nos, ez egy speciális alkukötési folyamat...

Minden nem lehet kizárólag úgy, ahogy én szeretném. Azt hiszem, ennek elfogadása ad egyfajta felszabadultságot az életben. Ha pedig megtalálom azt, hogy mely területeken alakult úgy, ahogy én szerettem volna – akkor győztem!

Szilvássy Rita mediátor