Hagyjuk a körítést, belevágok a lényegbe: hogy állsz a pénzzel, hogy vagy a költekezéssel?

Mennyire fontos kérdés ez számodra most, karácsony előtt?

Advent második vasárnapjához közel, a karácsonyra készülve, remélhetőleg egészségesen, lassan az ünnepre hangolódva, nem csak ehhez méltó, ünnepien fennkölt érzéseink lehetnek. Sokak számára ez az időszak az ajándékozást, a szeretetünk kifejezését is jelenti. Az arra való készülődést. Vagyis a vásárlást, a költekezést. Netán ezeknek a nehézségeit. Sokan nem hiszik el, nem tanulták meg, ajándékozni lehet úgy is, hogy az nem feltétlenül jár pénzköltéssel.

Pénzügyi tudatosság?

Nehéz helyzetben van a coach, amikor elképzeli, melyek lehetnek a legtipikusabb problémák ezen a téren? 

Miközben olvashatunk arról, hogy a KSH szerint a bruttó átlagkereset 400 ezer forint közelében van, arról is találunk friss híreket, hogy rekordszinten van a lejárt hiteltartozások aránya. Nem hangzik jól.

Vajon mennyire lehetünk tudatosak év közben és az évnek ebben a költekezős részében? Mennyire vagyunk előrelátóak, mennyire tartalékolunk arra, hogy év végén kicsit jobban elengedhessük magunkat?

Mi, a Kompromisszió csapatának tagjai mindhárman Nagykovácsiban élünk, a munkáink jelentős része Budapesthez kötődik, azon belül is főleg a budai – jómódú – kerületekben lakókhoz, ezért tudjuk, nagyrészt ők is olvassák a posztjainkat, blogbejegyzéseinket. Ha tehát a karácsonyról, mint pénzügyi témáról, egy jelentős kiadási tételről írunk, akkor nem biztos, hogy jelenlegi ügyfeleink számára ez központi kérdést jelent. Bár lehet, hogy sokakban megszólal a lelkiismeret, megindul valamilyen adakozókedv, vagy ráébrednek, milyen szerencsések. Ugyanakkor a jobb módúak között is vannak sokan, akik nem tudnak bánni a pénzzel, akiknél a vásárlás már inkább káros szenvedély, amivel esetleg kompenzál valamit. Vagy már eljutott arra a szintre, hogy tudja, nem ezen múlik az, milyen jól sikerül a karácsony, milyen minőségűek az emberi kapcsolataink.

Azt gondolom, remélem, kevesen vannak most azok, akiknél ez a járványhelyzet ne gyújtana fel valamilyen jelzőlámpát, nem villanna fel bennük, hogy lám, tényleg történhetnek olyan váratlan dolgok, amikor nincs minden kontroll a kezünkben. A szokásosnál biztos, hogy többen érzik, az idei évben kicsit vissza kellene fogni magunkat, sose lehet tudni, meddig gyűrűzik a gazdasági válság, milyen hatással lehet még ránk. Ebben némi segítséget ad, hogy nehezebb is költeni bizonyos dolgokra, hisz nem lehet utazni, a szállodák bezárva, sőt, az idén valószínűleg a síelésről is le kell mondani. Felértékelődött az egészségünk, felértékelődött a családi együttlétek szerepe. Különösen, ha annak akadálya van (betegség, egészségügyben dolgozó családtag, óvatosságból történő nem-találkozás).

Szegény kereskedők! Tudjuk, forgalmuk jelentős részét általában épp a karácsonyi időszak hozza, ez az ünnep, amire mindig a legtöbbet költjük.

Szegény bankok! – mondom, de – bevallom -, kicsit rosszmájúan. Általában ilyenkor megugranak a személyi kölcsönök is, amiket aztán később fogcsikorgatva kell visszafizetnünk. De nem baj, megérte, mennyire örült neki a család, a barátnő, akárki. Talán most ebben is óvatosabbak vagyunk!

Ha figyelemmel kísérjük, milyen magas a hitelállomány ma Magyarországon, hány család él a járványhelyzet következtében kapott hitelmoratórium lehetőségével, akkor örülhetünk, ha mi nem tartozunk közéjük. Ha igen, akkor nem tehetünk mást, kicsit tudatosabban bánunk a pénzünkkel, örülünk, ha van munkánk és lehetőleg nem élünk az újabb hitellehetőségekkel.

/752 ezer szerződést, azaz a családtagokat is figyelembe véve jóval több mint egymillió embert érinthet ez a lehetőség. A 2020. augusztusi adatok szerint a gyereket nevelők képezik a moratóriumot igénybe vevők legnagyobb, 512 ezres csoportját, hitelállományuk 1178 milliárd forint. A 160 ezer nyugdíjas hitele 368 milliárd forint, míg 64 ezer álláskereső 147 milliárd forintos hitelére veszi igénybe a törlesztés felfüggesztésének lehetőségét. A legkevesebben a közfoglalkoztatottak vannak, 16 ezren, 37 milliárd forintnyi hitellel. Forrás itt!/

Mi legyen?

Készüljünk most úgy erre a karácsonyra, hogy ne az anyagiak legyenek előtérben, vegyünk erőt magunkon és fogjuk vissza a költekezésünket még akkor is, ha megtehetnénk!

Az önmérséklet, az önuralom nem csupán anyagilag lehet hasznos, de megtapasztalhatjuk saját erőnket is, olyan oldalunkat, amelyet aztán máskor, más helyzetben is elő tudunk venni, ha szükség lesz rá. Csak csendben jegyzem meg, hogy az önszabályozási képesség az érzelmi intelligencia része is. Ez pedig fejleszthető tulajdonság, tehát, ha vannak hiányosságaink e téren, akkor itt az alkalom, hogy fejlődjünk!

Az emberi kapcsolatok sokkal fontosabbak, mint a gazdagság, a pénz, a vagyon. Ezekre összpontosítsunk a szeretet ünnepén, ha még tehetjük! Akik ezt megélhetik, megtapasztalhatják velünk, biztos hálásak lesznek érte!

Sokszor bebizonyosodott már, hogy nem a vagyonon múlik a boldogság! Ahogy már a filozófus Schopenhauer is megfogalmazta:

Íme egy érdekes amerikai felmérés, ami ezt elég jól alátámasztotta:

„1957-ben az átlag amerikai mai értéken körülbelül 10 ezer dollárt keresett, és mosogatógép, szárítógép, televízió és légkondicionáló nélkül élt. Ám az akkor megkérdezettek 35 százaléka nagyon boldognak nevezte az életét. 2004-re az egy főre jutó jövedelem reálértéken számítva közel a háromszorosára nőtt, és a tipikus amerikai otthon zsúfolva van fogyasztási cikkekkel. Ennek ellenére most mégis csak az emberek 34 százaléka vallja magát nagyon boldognak. Vagyonuk közel megháromszorozódása kicsivel kevésbé boldoggá tette az amerikaiakat – mégis egyre többre vágynak." (forrás: Jason Zweig: Agyam és a pénz c. könyve)

Visszatérve a karácsonyra, ami többségünknél nem olyan lesz, mint amit megszoktunk.

Jó, ha felkészülünk, kitaláljuk, mivel tesszük magunknak és családunknak jóvá, a lehetőségekhez képest kerekké. Csak mondom: biztos, hogy nem azon fog múlni, hogy mennyi pénzből hozzuk ki!

De akkor mit tehetünk, hogy jó legyen?

• Határozzuk el, hogy jó lesz! Hangolódjunk rá egy pozitív hangulatra, örüljünk annak, ami van. Ha csend, akkor a csendnek. Ha van módunk sok időt a természetben tölteni, akkor annak.
• Ha a családunk megszokta, hogy komoly gasztronómiai élményekre számíthatnak tőlünk ilyenkor, akkor találjuk ki, hogy oldjuk meg ezt idén. Ugyanúgy mint máskor? Vagy változtatunk valamit? Beszéljük meg velük, készüljünk együtt! Ha nincs rá akkora keret mint máskor, ne éljük meg ezt tragédiaként. Gondoljunk arra, a testünknek, a szervezetünknek inkább jót tesz, ha nem terheljük meg annyira, mint szoktuk. 
• Lepjünk meg valakit! Aki nem számít rá. Ennek a módja sokféle lehet. Küldhetünk képeslapot, emailt, felhívhatjuk, küldhetünk egy apró ajándékot. Ha érezzük, hogy ezzel örömet okoznánk. Akár még valami közös programot is ajánlhatunk, ha lehet most realitása.
• Fojtsuk el a költekezés iránti vágyunkat! Meglátjuk, túl lehet élni.
• Értékeljük az évet, írjunk egy évértékelőt, egy naplót, lehetőleg minél jobban kiemelve, részletezve a jó dolgokat, amiket megéltünk! Jó lesz később elővenni! Itt van rá egy jó minta!
• És ha tehetjük, beszélgessünk sokat! Kezdeményezzünk beszélgetést azzal, akivel lehet. Kérdezzünk rá szokatlan dolgokra, merjünk kérdezni! Csak az tudja, milyen fontos ez, aki már nem kérdezhet.
• És ha semmi nem jut eszedbe, ha nincs jobb ötleted, akkor is gyújts néha egy-egy gyertyát. Kell egy kis fény! Meglátod, jó lesz!

Vigyázzatok magatokra!

Koskovics Éva 

 Fotók: Pixabay