Milyen az, amikor egy húsvét kompromisszumos? Van már róla fogalmunk, hisz a tavalyi is ilyen volt. Akkor is kérték, ne utazzunk, ne mozogjunk, fogjuk vissza magunkat. Reméljük, idén sem lesz ez nehezebb, mint tavaly. Van, aki türelmetlen, van, aki kezd belefásulni, vannak, akiknek fogy az erejük és vannak, akik rugalmasan kezelik a helyzetet.

Amikor tavaly kitaláltuk kis formációnk nevét, a ’Kompromisszió’-t, magunk sem gondoltuk, hogy ilyen sok kompromisszumra lesz szükségünk, hogy ennyire a mindennapok részévé válnak az elkerülhetetlen kompromisszumok.

Sokan mondták már, hogy bizonyos dolgokat megtanít nekünk ez a pandémiás helyzet, amelyeket nem akartunk korábban elfogadni: hogy nem vagyunk mindenhatóak, hogy vannak dolgok, amelyekre nincs ráhatásunk, hogy mindig történhet valami, amire senki nem gondolt, hogy mennyire nem értékeljük azt, amink van, hogy milyen nagyon jól élünk (legalábbis sokan).

Ezekben a napokban a harmadik hullám csúcsát éljük. Reméljük, a beoltottak számának gyors emelkedése hamarosan megnyugvásra adhat okot. De a régi életünk – ha vissza is kapjuk valaha – az még odébb van. Régi élet? A sok áldozat családjának már biztos, hogy másmilyen lesz. Az egészségügyben dolgozók élete sem tudható, hogy fog alakulni. Ők most akkora traumát éltek meg, olyan terhelést kapnak, amit gyorsan nem lehet feldolgozni, kiheverni. Ők a legnagyobb áldozatai ennek a rémálomnak. Azok, akik a sűrűjében dolgoznak. Az egészségügy is kompromisszumos módon működik. Kemény kompromisszumokat kell megkötni minden nap, minden szinten, hogy valahogy mégis működjön a rendszer.

Kompromisszumra kell jutnunk - legtöbbször saját magunkkal -, hogy elfogadjuk a korlátozott lehetőségeket, a tervek halasztását, a megszokott dolgok nélkülözését, a közösségi élmények kimaradását. Sokat tanulhatunk magunkról is most: tudunk-e mindehhez alkalmazkodni, fegyelmezettek vagyunk-e, tudjuk-e pótolni a kieső dolgokat másokkal, van-e türelmünk, le tudunk-e adni a korábbi igényekből. Ha nagyjából igen a válasz ezekre, akkor le a kalappal! Ha nem, akkor sem kell ezt szégyellni! Lehet, hogy neked nagyon más a szituációd, vagy más a tűrőképességed. De az is lehet, hogy olyan munkád van, amiben nem ezek a kérdések merülnek most fel elsősorban. Lehet, hogy robot üzemmódban vagy. De az is lehet, hogy nálad valami egészen más van a háttérben, vagy te egészen másképp éled meg ezt az egészet.

Sok kérdés, ha úgy tetszik, a kompromisszumkészséghez kapcsolódó téma lóghat most is egyéni szinten a levegőben:

• ki melyik oltást kapja, eleve, elfogadja-e az oltást (a magam részéről örülök, hogy túl vagyok az első szputnyikon);
• ki kinek hisz, vagy elfogadja-e a szakemberek véleményét;
• ki milyen élethelyzetben van, mennyire nehéz a saját élete (munka, magánélet, egészségügyi állapot, lakhely stb.);
• mi lesz az érettségivel (kisebbik gyerekem érintett, nagyon sajnálom őket, vegyesek az érzelmeim, nagyon tanár- és iskolafüggő, illetve családfüggő, ki hogyan vette ezt az évet);
• mi legyen a folyamatban lévő, régóta függő döntésekkel: menni-maradni, váltani, költözni, építkezni, gyereket vállalni, elkezdeni valami újat, stb.

Nehéz most megmondani, mi a legjobb, leghasznosabb javaslat, kívánság. Kinek ez, kinek az.

Most különösen fontos, hogy figyeljünk egymásra és legyünk türelemmel egymás iránt is. Senkinek nem könnyű. A mentális problémák sokasodnak. A kompromisszumkészség most életmentő is lehet.

Az áldozathozatal és a feltámadásba, az újrakezdésbe vetett hit pedig - akár mint húsvéti üzenetek is - itt vannak most velünk. Nem könnyű megérteni a szükségességét, nem könnyű elfogadni az erejét, de aki hinni és bízni tud, annak mindig könnyebb. Meg kell próbálni akkor is, ha nehéz!

Vigyázzatok magatokra! És a lehetőségekhez mérten kellemes Húsvétot!

Koskovics Éva

A fotók sajátok.