@ViCa: Attól is függ, egészen pontosan mi érdekli ehhez a témához kapcsolódóan. Ami még nekem nagyon hasznos volt: George Kohlrieser: Túszok a tárgyalóasztalnál.
De jók a Zimbardo könyvei (Nincs kapcsolat pl.), vagy a Tari Annamária, F. Várkonyi Zsuzsa könyvei szintén.
Szép írás. Jó volna ha sokan elolvasnák, olyanok, akik szeretnének gyereket, de valahogy sehogy sem sikerül. Mélyen meg vagyok győződve arról, hogy ezeknek a sikertelenségeknek a legtöbb esetben a történetbelihez hasonló, rejtett lelki oka van. Én magam - az orvosok szerint teljesen egészségesen - öt babát veszítettem el, mire végül ötgyerekes anya lettem. Szóval igenis van remény, ha jó helyen keressük a megoldást.
Egyetértek. Nekünk is három gyerekünk van, és nagyon sok örömet okoznak. Szerintem többen is vágynak nagy családra, csak sokaknak nem sikerül, a cikk elején említett okok miatt.
Na akkor most így utólag reflektálok a kommentekre. Egyben. Érdekes téma ez, azt is mondhatnám, hogy egy látlelet a mai valóságról. Nem is értem, miért olvasgatnak sokan ilyen blogokat, ha ennyire felhúzzák magukat rajta. Vagy ha nem húzzák fel magukat, de ennyire negatívan és ítélkezően írnak róla, akkor az épp azt bizonyítja, hogy sajnos komoly gondjaik vannak az érzelmi intelligencia terén. Ha lenne egy kis önreflexiójuk...
Nekem talán van némi... tudom, hogy ez nem egy tudományos igényű és korszakos jelentőségű írás. Az a helyzet, hogy ha olyat terveznék írni, akkor az nem blogbejegyzés formájában születne meg. Viszont a blogok épp arra jók, hogy bedobjak egy kavicsot az állóvízbe, hogy felhívjam a figyelmet egy problémára, helyzetre, ajánljak valamilyen könyvet, programot, helyet, vitatémát stb.
Azt is tanulság, hogy a hosszabb szövegeket nincs türelem végigolvasni, a rövidre meg sokan rásütik, hogy felületes, hatásvadász. Nem lehet mindenkinek megfelelni.
Én is aggódom a természettudományokért, nem coach-ként kezdtem a karrieremet sem (néhány évtized közgazdászi karrier után talán van némi alapom arra, hogy ilyet művelhessek), bőven van tapasztalatom az egzakt tudományok, szakmák művelőiről is, hisz sokszor dolgoztam velük. Mindig megbecsültem őket és normálisan úgy dolgoztunk mindig, hogy együttműködve, egymást tisztelve. Hisz egyikünk sem élt meg a másik nélkül.
Azt is megtanultam, látom, hogy a legkritikusabb, ítélkező emberek sokszor szenvednek komoly önbizalomhiányban, de üzenem innen is, hogy attól, ha mindenkit leszólnak, lehülyéznek, attól nem nő az ázsiójuk, nem lesznek sikeresebbek, még boldogabbak sem. Talán 1-2 percnyi elégedettséget jelent egy-egy jó beszólás, de aztán??
Sokkal jobb kedvesnek, elfogadónak, nyitottnak lenni. Mert ahogy másokkal bánunk, azt kapjuk vissza mi is. Én szeretek megértő lenni másokkal, elfogadni, hogy nem vagyunk egyformák, és ha hibáznak (ha neadj'isten bunkók...), akkor is próbálom megérteni, elfogadni, hogy annak oka van.
Érdekes téma ez a kommentezés úgy önmagában is. Vajon mit vár tőlem az, aki beszól? Azt, hogy mély önvizsgálatot tartok és felhagyok a blogolással? Vagy felkötöm magam, mert rájövök, nem értek semmihez és nem tudok írni? Vagy várja, hátha visszaszólok és így rá lehet csavarodni egy brutális vitára? Nem fogok!
Szóval, nagyon is úgy érzem, hogy kellene fejleszteni ezt az érzelmi intelligenciát, sok dolog lenne vele! Persze korán kellene elkezdeni! De sosem késő!
Ja és éljenek a mérnökök, a komoly férfiak, éljen a természettudomány, a technika, a kő a beton! Ez mind kell! Persze kell az ellenpont is, a szív, az érzelem, a művészetek, a pozitív élmények! Hisz ezektől vagyunk emberek!
ENnyi baromságot összehordani... majd amikor nem lesz mit enni, mert nem lesznek agrármérnökök, élelmiszeripari szakemberek, majd amikor nem lesz se víz, se gáz, se üzemanyag mert nem lesznek a különböző szakterületeken mérnökök, szakemberek, akkor lehet "coachingolni" meg tökömtudja miket magyarázni, "inluencerkedni" stb. Kíváncsi leszek, de rohadtul! Manapság mindenki ilyen baromságokkal tömi a saját és sajnos mások fejét is, ahelyett, hogy értelmes dolgokkal, TUDOMÁNYOKKAL foglalkozna, vagy legalább valami szakmát szerezne és értene LÉTFONTOSSÁGÚ dolgokhoz...
Nem az a világ fog eljönni ahol "coach"okra és életmód tanácsadókra meg hasonló haszontalan ingyenélőkre lenen szükség. Ezt a mostan ijárvány is bizonyítja. És ez csak a kezdet, ennél sokkal durvább évek jönnek és mindegyik rosszabb lesz, mint az előzőek.
Azt észrevette, hogy feltett egy nagyon fontos kérdést, amire egy nem-túl-hosszú blogbejegyzésben végül semmiféle releváns választ nem tudott adni? Amit adott, az pedig egy személyes vélemény. (Még akkor is, ha a konzekvencia helyes.)
A legjobb szándékot feltételezve is azt kell mondjam, hogy a kommunikációja valahol eltévedt. Az alapfelvetés és a kifejtés nem passzol egymáshoz. Legalábbis súlyában semmiképp.
Mindenesetre örülök, hogy kiadta magából a gondolatait, és hogy helyes választ lelt (bár a kérdésfelvetés önmagában is felesleges volt, legyünk őszinték.)
Minden egyéb, amit mondani tudnék, sajnos sértő lenne, és nem bántani akarom Önt. De az írás (még blogszinten is) olyasmi, ami rendezett gondolatokat, harmonikus érvelési készséget, és az olvasást megkönnyítő prezentációt feltételez. Nos, egyéb rossztulajdonságai mellett (melyek közül a saját fontosságának téma elé tolása a legnagyobb bűn) a bejegyzés ezeket a kritériumokat sajnos nem tudta teljesíteni.
Jaj...
reziliencia...coaching...önismeret...mások érzelmei...
Kár, hogy a fajtátok olyan rohadt módon szarja le a fizikusok, csillagászok, vegyészek, mérnökök, programozók mezei hozzáértését, ami a seggetek alá tett mindent, ami konkrétan életben is tart.
Persze ők is megtehették volna, hogy ilyen buziskodással foglalkoznak munka, koncentráció, tehetség, tanulás és elhivatottság nélkül, de hát nem lehet mindenki olyan előrelátó, hogy felismerje: az IQ konkrétan ciki lesz 2020-ra. Ma csak az kap ajándék szopást az egyszeri tinder-tündérektől, aki megfelelő ocelotmintás sálban magyaráz a mások érzelmeinek megértéséről...
" személyes kompetencia esetében urai vagyunk a saját érzelmeinknek, van reális önismeretünk, a társas kompetencia pedig azt mutatja, mennyire vagyunk képesek mások érzelmeit megérteni, befolyásolni"
Téves megállapítás!
Az "érzelmeket" sokan összekeverik az "érzetekkel".
Ráadásul a "sikerorientált" életvezetésben benne van a bukás azaz sikertelenség.
Ami frusztráltsághoz... kiégéshez vezet.
Ez a "mai kor embefének" rákfenéje.
Ehhez az"önismeret" kevés. Sőt..... egyenesen káros.
Vicc az egészben hogy "tudományos" felhangokkal tüzdelt megállapítások sok sok ezer éve köztudottak.
"Örök az ég és örök a föld.
Azért örök az ég s a föld,
mert nem önmagukért élnek,
ezért nem fogy belőlük az élet.
Éppígy a bölcs:
hátrahúzódik, ezért halad,
nem őrzi magát, ezért megmarad.
Így van:
saját érdeke nem űzi sose,
ezért teljesül saját érdeke"
A bizalmat bármilyen téren is az tarja életben az egyén számára, hogy mi mennyire vagyunk erősek. Ha nagyon erősek vagyunk, akkor könnyedén elnézhetjük, átléphetünk mások gyengeségein, cserbenhagyásain.
Kompromisszió
Kompromisszió
Kompromisszió
Utolsó kommentek:
Koskovics Éva 2021.02.10. 11:06:31
De jók a Zimbardo könyvei (Nincs kapcsolat pl.), vagy a Tari Annamária, F. Várkonyi Zsuzsa könyvei szintén.
Bejegyzés: Mi a helyzet az érzelmi intelligenciával? Tényleg olyan fontos?
ViCa 2021.02.10. 10:34:53
Bejegyzés: Mi a helyzet az érzelmi intelligenciával? Tényleg olyan fontos?
Márta Scheer 2021.02.05. 17:54:20
Bejegyzés: És hol van most az a gyerek?
pomperyberlin 2021.02.04. 22:26:35
Bejegyzés: És hol van most az a gyerek?
Andy73 2021.02.01. 18:34:53
Bejegyzés: Akartok még gyereket?
Koskovics Éva 2020.10.21. 16:45:41
Nekem talán van némi... tudom, hogy ez nem egy tudományos igényű és korszakos jelentőségű írás. Az a helyzet, hogy ha olyat terveznék írni, akkor az nem blogbejegyzés formájában születne meg. Viszont a blogok épp arra jók, hogy bedobjak egy kavicsot az állóvízbe, hogy felhívjam a figyelmet egy problémára, helyzetre, ajánljak valamilyen könyvet, programot, helyet, vitatémát stb.
Azt is tanulság, hogy a hosszabb szövegeket nincs türelem végigolvasni, a rövidre meg sokan rásütik, hogy felületes, hatásvadász. Nem lehet mindenkinek megfelelni.
Én is aggódom a természettudományokért, nem coach-ként kezdtem a karrieremet sem (néhány évtized közgazdászi karrier után talán van némi alapom arra, hogy ilyet művelhessek), bőven van tapasztalatom az egzakt tudományok, szakmák művelőiről is, hisz sokszor dolgoztam velük. Mindig megbecsültem őket és normálisan úgy dolgoztunk mindig, hogy együttműködve, egymást tisztelve. Hisz egyikünk sem élt meg a másik nélkül.
Azt is megtanultam, látom, hogy a legkritikusabb, ítélkező emberek sokszor szenvednek komoly önbizalomhiányban, de üzenem innen is, hogy attól, ha mindenkit leszólnak, lehülyéznek, attól nem nő az ázsiójuk, nem lesznek sikeresebbek, még boldogabbak sem. Talán 1-2 percnyi elégedettséget jelent egy-egy jó beszólás, de aztán??
Sokkal jobb kedvesnek, elfogadónak, nyitottnak lenni. Mert ahogy másokkal bánunk, azt kapjuk vissza mi is. Én szeretek megértő lenni másokkal, elfogadni, hogy nem vagyunk egyformák, és ha hibáznak (ha neadj'isten bunkók...), akkor is próbálom megérteni, elfogadni, hogy annak oka van.
Érdekes téma ez a kommentezés úgy önmagában is. Vajon mit vár tőlem az, aki beszól? Azt, hogy mély önvizsgálatot tartok és felhagyok a blogolással? Vagy felkötöm magam, mert rájövök, nem értek semmihez és nem tudok írni? Vagy várja, hátha visszaszólok és így rá lehet csavarodni egy brutális vitára? Nem fogok!
Szóval, nagyon is úgy érzem, hogy kellene fejleszteni ezt az érzelmi intelligenciát, sok dolog lenne vele! Persze korán kellene elkezdeni! De sosem késő!
Ja és éljenek a mérnökök, a komoly férfiak, éljen a természettudomány, a technika, a kő a beton! Ez mind kell! Persze kell az ellenpont is, a szív, az érzelem, a művészetek, a pozitív élmények! Hisz ezektől vagyunk emberek!
Bejegyzés: Mi a helyzet az érzelmi intelligenciával? Tényleg olyan fontos?
werinter 2020.10.21. 16:22:16
Nem az a világ fog eljönni ahol "coach"okra és életmód tanácsadókra meg hasonló haszontalan ingyenélőkre lenen szükség. Ezt a mostan ijárvány is bizonyítja. És ez csak a kezdet, ennél sokkal durvább évek jönnek és mindegyik rosszabb lesz, mint az előzőek.
Bejegyzés: Mi a helyzet az érzelmi intelligenciával? Tényleg olyan fontos?
Dan da Man 2020.10.21. 16:22:02
Azt észrevette, hogy feltett egy nagyon fontos kérdést, amire egy nem-túl-hosszú blogbejegyzésben végül semmiféle releváns választ nem tudott adni? Amit adott, az pedig egy személyes vélemény. (Még akkor is, ha a konzekvencia helyes.)
A legjobb szándékot feltételezve is azt kell mondjam, hogy a kommunikációja valahol eltévedt. Az alapfelvetés és a kifejtés nem passzol egymáshoz. Legalábbis súlyában semmiképp.
Mindenesetre örülök, hogy kiadta magából a gondolatait, és hogy helyes választ lelt (bár a kérdésfelvetés önmagában is felesleges volt, legyünk őszinték.)
Minden egyéb, amit mondani tudnék, sajnos sértő lenne, és nem bántani akarom Önt. De az írás (még blogszinten is) olyasmi, ami rendezett gondolatokat, harmonikus érvelési készséget, és az olvasást megkönnyítő prezentációt feltételez. Nos, egyéb rossztulajdonságai mellett (melyek közül a saját fontosságának téma elé tolása a legnagyobb bűn) a bejegyzés ezeket a kritériumokat sajnos nem tudta teljesíteni.
Jobb munkát legközelebb!
Bejegyzés: Mi a helyzet az érzelmi intelligenciával? Tényleg olyan fontos?
Szalay Miklós 2020.10.20. 08:07:48
egyvilag.hu/temakep/046.shtml
Bejegyzés: Mi a helyzet az érzelmi intelligenciával? Tényleg olyan fontos?
Bullózus pemfigoid 2020.10.20. 08:07:23
reziliencia...coaching...önismeret...mások érzelmei...
Kár, hogy a fajtátok olyan rohadt módon szarja le a fizikusok, csillagászok, vegyészek, mérnökök, programozók mezei hozzáértését, ami a seggetek alá tett mindent, ami konkrétan életben is tart.
Persze ők is megtehették volna, hogy ilyen buziskodással foglalkoznak munka, koncentráció, tehetség, tanulás és elhivatottság nélkül, de hát nem lehet mindenki olyan előrelátó, hogy felismerje: az IQ konkrétan ciki lesz 2020-ra. Ma csak az kap ajándék szopást az egyszeri tinder-tündérektől, aki megfelelő ocelotmintás sálban magyaráz a mások érzelmeinek megértéséről...
Bejegyzés: Mi a helyzet az érzelmi intelligenciával? Tényleg olyan fontos?
csakférfi 2020.10.20. 08:06:38
Téves megállapítás!
Az "érzelmeket" sokan összekeverik az "érzetekkel".
Ráadásul a "sikerorientált" életvezetésben benne van a bukás azaz sikertelenség.
Ami frusztráltsághoz... kiégéshez vezet.
Ez a "mai kor embefének" rákfenéje.
Ehhez az"önismeret" kevés. Sőt..... egyenesen káros.
Vicc az egészben hogy "tudományos" felhangokkal tüzdelt megállapítások sok sok ezer éve köztudottak.
"Örök az ég és örök a föld.
Azért örök az ég s a föld,
mert nem önmagukért élnek,
ezért nem fogy belőlük az élet.
Éppígy a bölcs:
hátrahúzódik, ezért halad,
nem őrzi magát, ezért megmarad.
Így van:
saját érdeke nem űzi sose,
ezért teljesül saját érdeke"
Lao Ce
Tao Te King
:)
Bejegyzés: Mi a helyzet az érzelmi intelligenciával? Tényleg olyan fontos?
ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2020.10.20. 08:06:24
Bejegyzés: Mi a helyzet az érzelmi intelligenciával? Tényleg olyan fontos?
232323 2020.10.19. 21:07:37
A kretének, pszichopaták jutnak előre és érik el a céljaikat. Ez van.
Bejegyzés: Mi a helyzet az érzelmi intelligenciával? Tényleg olyan fontos?
Ez vagyok 2020.09.02. 20:25:29
Bejegyzés: Bizalmi alapon