Van egy mondás, miszerint a bizalom olyan, mint egy tükör: ha összetörik, össze lehet újra ragasztani, de már soha nem lesz olyan, mint volt.

De mint semmiben, ebben sem vagyunk egyformák. Van, aki sok mindent el tud nézni másoknak, van, aki egyetlen csalódás miatt soha többé nem hisz a másiknak. Egyik ember elnéző, rugalmas és megengedő, a másik szigorú, merev. Nem mindegy persze az sem, hogy ki az a másik, mennyire fontos a számunkra, mit várunk el tőle, mit ígért nekünk, mi volt az egyezségünkben, kötöttünk-e egymással valamiféle írott vagy íratlan megállapodást.

Ez a kérdés fontos jelentőséggel bír az esetleges kompromisszumos helyzetekben is. Mert a bizalom fontos alapja a kötendő kompromisszumnak is. Ki lenne hajlandó olyannal kompromisszumos megoldást keresni, aki folyton átver, akinek egy szavát sem lehet elhinni?

ÖN-bizalom

Aztán van itt még egy fontos tényező. Az önbizalom kérdése! Az, hogy mi hogy vagyunk magunkkal.

Ha van elég önbizalmunk, sokkal határozottabban tudjuk képviselni magunkat, az elképzeléseinket. És ezt mások viselkedése, a hozzánk való viszonyulásuk is jól vissza fogja tükrözni. Müller Péter úgy fogalmazta ezt meg, hogy „Csak aki önmagában bízik, bízhat másokban is. És ez a bizalom minden csalódást kibír. Mert ha a másik megcsalja vagy ellép mellőle, akkor is állva marad.”

Amikor van egy családi vagy egy munkahelyi konfliktushelyzet, akadozik a gépezet, nehéz higgadtan kezelni a mindennapossá vált problémákat, akkor nagyon fontos, hogy ezzel a témával kezdjük el a munkát! Fel kell mérni, meg kell érteni, hol veszett el a bizalom.

Érdemes lehet magunknak is feltenni néhány fontos kérdést, ha azt érezzük, itt van a kutya elásva. Például:

• Vajon én rendelkezem-e elegendő, egészséges mértékű önbizalommal? Nem annak hiánya sodor-e rossz helyzetekbe? Vagy éppen nem arról van-e szó, hogy néha kissé önteltnek tűnhetek mások szemében?
• Mennyire van bizalmad másokban? A legközvetlenebb családtagjaidban? Hány barátod van, akivel igazán őszinte lehetsz, akikre számíthatsz? Mi a helyzet a munkahelyeden?
• Alapvetően megbízol az emberekben, nem gondolod kapásból, hogy rosszat akarnak neked? Vagy ’megtanultad’, hogy ne bízz senkiben?

Sokat elmond rólunk, hogy állunk ezekkel a kérdésekkel.

Bizalomépítés

Mit lehet tenni a bizalommal? Hogy lehet kiépíteni? Lerombolni nem szeretnénk. De ha nincs, ha eltűnt, akkor hogyan lehet újra megteremteni, újraépíteni?

Ha már felismerjük, hogy erre van szükség, akkor már az fél siker! Ha beszélünk róla, ha kimondjuk, jó az irány! De lehet, hogy nem árt hozzá egy kis külső segítség...

Az, hogy kiben bízunk meg és mennyire könnyen tudunk valakinek bizalmat szavazni, az tehát első sorban a saját személyiségünk, az életben szerzett tapasztalataink függvénye.

Mindannyian úgy születünk, hogy van bennünk egy ősbizalom, ami abból is fakad, hogy a születésünk után nem vagyunk még életképesek. Ha nincs mellettünk valaki, aki táplál, aki gondoskodik rólunk, akkor elpusztulunk idő előtt. Ezért öntudatlanul, ösztönösen is bízunk azokban, akik ott vannak mellettünk. Mivel már a legelején is könnyen tanulunk, hamar megtanuljuk azt is, hogyan lehet viszonozni a kapott dolgokat: egy mosollyal, sírással, nevetéssel. Megtanulunk kommunikálni, megtanuljuk a kommunikáció különféle, legalapvetőbb típusait (szemkontaktus, testbeszéd, testi érintések). Ha éppen csak a minimális fennmaradáshoz kapunk némi támogatást, de ölelést, kedves szavakat, törődést, szeretetet semmit, akkor egy darabig üvöltünk, de arról is leszokunk hamar. Nem tanulunk meg mosolyogni, apatikusak leszünk. És ez a két véglet. Ami között jó nagy az átmenet! Sajnos a szülők sem tudják mindig nyújtani azt, ami tőlük elvárható lenne, amire gyermeküknek szüksége lenne.

Vekerdy Tamás fogalmazott úgy egyik könyvében, hogy: „bármilyen különösen hangzik is: a feltétlen bizalom a szülő-gyerek kapcsolatban, a családban, egy egészséges bizalmatlanságot, tartózkodást is magával hoz az idegenekkel szemben... azok a gyerekek, akiket véd egy stabil érzelmi burok, kevésbé esnek áldozatául különböző visszaéléseknek, csábításoknak, de még a közvetlen agressziónak is…”.

Az a helyzet, hogy a bizalom fontos alap minden lényeges emberi kapcsolatban, legyen szó párkapcsolatról, barátságokról, vagy üzleti, munkahelyi kapcsolatokról. Ha az megvan, arra már lehet építeni, akkor kiállhat kisebb-nagyobb próbákat is. Ha megvan a bizalom, az jelent egy védelmi burkot is, nem engedjük, hogy mások könnyen áthatoljanak rajta, lerombolják. Ha megnézzük a munkahelyünket, azt látjuk, hogy ott is meghatározó. Nincs az a csiriviri iroda, pénzügyi juttatás, ami hosszabb távon kompenzálni tudja azt, ha a főnök és a beosztottak között nincs meg egy bizalmi viszony, ha nem tudnak egymásban bízni. Alapvetően ezen múlik, mennyire tud hatékonyan működni a cég is, és minden, az együttműködésen alapuló bármiféle emberi közösség.

Koskovics Éva