Kompromisszió

Kompromisszió

Kompromisszió

Mire ügyelj, ha el szeretnéd kerülni a konfliktusokat?

2020. szeptember 20. - Koskovics Éva

summer-3339994_960_720.jpg

Isten ments, hogy azt az üzenetet képzeljétek a cím mögé, hogy a konfliktusokat mindenképpen el kell kerülni!

Vannak helyzetek, amikor igenis fontos, hogy felismerjük, és nincs jobb megoldás, mint felvállalni a konfliktust, vállalni a nehéz beszélgetést, a vitát. De nagyon nem mindegy, hogy azt hogy tesszük:

- ha beleállunk, ha nem hagyjuk magunkat, akkor azzal megvédhetjük önmagunkat (többféle szempontból is),  kihúzhatjuk még időben a méregfogát, tisztázhatjuk a helyzetet;

- de ha rosszul csináljuk, hibákat vétünk, akkor lehet olyan forgatókönyv is, amikor egyre jobban rácsavarodunk és elmélyítjük a konfliktushelyzetet. Nem beszélve a hasonló kimenetelről, mint amit a mellékelt kép sugall (forrás: Pixabay)...

A legnagyobb hiba, amit egy vitában el szoktunk követni, ha keressük az igazságot!

Persze vannak helyzetek, amikor könnyen eldönthető, amikor egy egzakt tényre emlékszünk másképpen, ott ez könnyen tisztázható. De ha múltbeli történeteken, kimondott szavakon, megélt helyzeteken kezdünk vitatkozni, akkor biztos, hogy nem lesz vége, hisz mindenkinek megvan a maga története, a maga megélése. Jó, ha erre mindig gondolunk!

Az, hogy ki mennyire jól kommunikál, mennyire van ehhez született képessége és mennyire tanulta meg az élete során, az mutatja azt is, milyen az érzelmi intelligenciája. Mint tudjuk, ezen sok dolog múlik. Azt is jó ha tudjuk, hogy az érzelmi intelligencia fejleszthető!

Azt szoktam mondani, hogy ha valamit tudatosítunk magunkban és csak egy kicsit is fókuszálunk rá, az már fél siker. Ha az alábbi szabályokat megpróbáljátok követni, vagy egy necces helyzetben felidézitek magatoknak, meglátjátok, elkerülhettek kellemetlen helyzeteket, sokkal jobban jöhettek ki vitákból.

Mire figyeljünk tehát, ha nem akarunk veszekedni, ha értelmes párbeszédre vágyunk, ha hatékonyan akarunk kommunikálni kritikus helyzetekben?

Íme a fő szabályok:

- Törekedjünk rá, hogy ne indulatból reagáljunk, hanem előbb az érzelmeinket 'szabadítsuk ki' magunkból, ne engedjük, hogy indulatból szóljunk (mondjuk ki nyíltan, hogy mit érzünk, vagy ha ezt nem lehet, menjünk el egyet járni, vegyünk mély levegőket, vagy csináljunk bármit, ami ebben nekünk segít - jó, ha van saját, bevált módszerünk!); aztán, ha ezen túl vagyunk és egyensúlyba került az értelem és az érzelem, akkor kezdjük el!

- Gondoljunk arra, hogy a másik ember is felnőtt, egyenrangú velünk, így neki is lehetnek hasonló megélései. Ne akarjuk őt legyőzni, igyekezzünk valós kapcsolatot teremteni vele (ha nincs), törekedjünk a megértésre, a párbeszédre. Tiszteljük a másikat, mert többnyire mindenki megérzi, ha ezt nem kapja meg, ami nem tesz jót az esélyeinknek. Meg kell tehát hallgatni a másik felet is, a beszélgetés közben is jó, ha tisztázzuk, ugyanazt hallja-e meg, mint amit mi - úgy gondolunk - közöltünk (visszakérdezés). Sokszor nem halljuk egymást, csak úgy teszünk, mintha. Sokszor azt sem tudjuk, mit mond a másik, mert már közben azon jár az agyunk, mit mondunk legközelebb, ha levegőt vesz. Nagyon sokszor beszélünk el egymás mellett.

- Ha mismásol valaki, ha manipulálni akar, ha hazudozik, az lehet, hogy számára egyszer-egyszer eredményes, de előbb-utóbb kilóg a lóláb. Az igazán jól kommunikálók a szívükből beszélnek, őszinték, nem játszmáznak. Tudjuk, hogy nem mindig nyerő a teljes őszinteség, vannak helyzetek, amikor jobb hallgatni. Nem kell mindent kimondani. Van, aki ezt érzi, van, aki sokszor 'elefánt a porcelánboltban'. Az se mindegy, hogy mennyire vagyunk ösztönösek, milyen a személyiségünk. Mert az őszinte megnyilvánulás mértéke, a szóhasználatunk egyik ember számára természetes, másiknál már lehet, hogy túllép egy határt. Jó, ha képesek vagyunk megérezni, a másiknál hol lehet ez a határ (ha például valakinek nem áll jól egy ruha, és ezt meg akarjuk neki mondani, akkor nem mindegy, hogy azt mondjuk, ebben úgy nézel ki mint egy tehén, vagy inkább úgy fogalmazunk, az a másik előnyösebb volt számodra, nekem abban sokkal csinosabb voltál.)

- Ha általában igyekszünk megbízhatóak és hitelesek lenni, tetteink nem ellentétesek a szóbeli üzeneteinkkel, akkor a szavainknak is nagyobb lesz a súlya.

- Jobb, ha nem a kényszer a fő eszközünk, sőt, ha az kikerül az eszköztárunkból, még ha ivannak is helyzetek, amikor nehéz ezt megállni (például gyereknevelés esetén). Sokkal hatékonyabb módszerek a meggyőzés, a következetesség, a példamutatás különféle megnyilvánulásai.

- Talán az egyik legfontosabb, amit a leggyakrabban elrontanak sokan: az ítélkezés mentesség! Ha bélyeget sütögetünk a másikra, ha általánosítunk (te mindig... te soha... stb.), sokkal inkább magunkról állítunk ki (rossz) bizonyítványt. Jó, ha figyelünk rá, inkább a saját érzéseinkről, benyomásainkról, gondolatainkról beszélünk, azokat fogalmazzuk meg (bennem ez ilyen érzéseket kelt, nekem ez fáj, számomra ez szomorú, én ezt így élem meg stb.), nem pedig mást minősítünk!

- Az asszertív kommunikáció (hisz végig erről írtam) lényege egészen röviden tehát: ne a győzelemre, a saját akaratunk másik torkán való letolására törekedjünk, hanem legyünk rugalmasak! Fontos, tanuljuk meg, tartsuk észben mindig azt a bizonyos 'win-win' kifejezést! Hisz ha egy vita jól sül el, ott mindkét fél győztes, egyikük sem érzi, hogy legyőzték, lealázták, megint alulmaradt. De ehhez mindkét félnek engednie kell többnyire valamit, vagy ha nem is feltétlenül, legalább kell, hogy meglegyen az az érzés, együtt értük el, mindketten dolgoztunk rajta. Volt egy közös cél és annak érdekében képesek voltunk rugalmasan alkalmazkodni. Ez, ennek gyakorlása, megélése jót tesz az önbizalomnak, segít más helyzetek megoldásában is. Gyakoroljuk!

Mindez leírva talán egyszerűnek látszik. Egy-egy eleméről is könyvet lehetne írni, írtak is már sokat.

Megtanulni pedig kinek melyiket nehéz. Vannak, akik érzik, vannak, akik nem is érzik, és nem is értik. Sajnos sokan állnak hadilábon az érzelmi intelligencia terén. Segítsünk egymásnak! Nem reménytelen, csak akarni kell! És persze érezni!

 

Ajánlott (felhasznált) irodalom:

George Kohlrieser: Túszok a tárgyalóasztalnál (Konfliktuskezelés mesterfokon)

 

Koskovics Éva

 

(Hamarosan élő eseményünkön beszélünk majd mindhárman arról - mármint a Kompromisszió csapata -, miket tartunk mi fontosnak, mit ajánlunk azoknak, akik úgy érzik, nem mindig tudják eljuttatni üzeneteiket a másikhoz. Beszéljük meg de hogyan című programunkat kövessétek a facebook-on!).

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kompromisszio.blog.hu/api/trackback/id/tr2416207450

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása