Kompromisszió

Kompromisszió

Kompromisszió

Maxoljuk ki a klimaxot!

2021. február 20. - Koskovics Éva 2

trees-1782792_960_720.jpg

Mondhatnám, hogy nem számít a korunk, de nem lennék őszinte.

Talán sokan gondolhatják, hogy kisebb gondunk is nagyobb most annál, hogy a változókori nyavalyákról beszéljünk. Viszont azt gondolom, mégis fontos téma. Különösen annak fényében, hogy a járvány miatt egyébként is kezdünk lelkileg kifáradni, nem vagyunk mentálisan a legjobb állapotban. És sokszor felmerülhet a kérdés, pontosan miért is vagyunk feszültek, idegesek, ingerlékenyek?

Mikor jön a klimax?

Ma, amikor a negyven az új harminc, a nyolcvan az új hetven stb. - mármint békeidőben legalábbis, mert közben a napi életünkben a Covid most kicsit átirányítja a figyelmet máshova – hajlamosak vagyunk azt gondolni, fiatalabbak vagyunk a valós korunknál. Ki ne hallotta (vagy mondta) volna még azt a mondatot, hogy „nem hiszem el, hogy … éves lettem! Lélekben sokkal fiatalabbnak érzem magam!” És az nagyon jó is, ha fiatalabbnak érezzük magunkat a korunknál. Főleg, ha testileg is sikerül olyan formában tartani magunkat, ha az egészségi állapotunk is ezt az érzést erősíti. 

Az a helyzet, hogy a hormonok azonban dolgozhatnak (illetve épp hogy egyre kevésbé dolgoznak) és figyelmeztető jeleket küldhetnek. Amiket aztán – rengeteg példát láttam rá – nem értünk, nem veszünk komolyan. Nem is könnyű, hisz nem mindenkinél jelentkeznek erős hatások, nem lehet tudni, kinél mikor, akár 1-2 évtizednyi különbség is lehet nőknél ebben a tekintetben. Vannak, akiknél már a harmincas évek végefelé beköszön, van, aki még hatvanas évei elején is még csak gyenge jeleket észlel. Van, aki majd beledöglik, mások észre sem veszik szinte.

Az a helyzet, hogy aki átesett rajta, tudja, nem esik jól a felismerés. Viszont ha tudatosodik bennünk, hogy ez van a dolgok mögött, akkor tehetünk érte, hogy enyhítsük a tüneteket. A hormonpótlástól kezdve a gyógynövényekig sok megoldást találhatunk, ezeket ki-ki egyénileg eldöntheti. De az az igazság, hogy sokszor már az is nagy segítség, ha tudatosodik, hogy valóban erről van szó.

Annyiszor fordul elő, hogy még a menses elmaradása, vagy felborulása sem kezdődik el, ami pedig eléggé egyértelmű tünet, hanem csak bosszantó jeleket észlelünk (ingerlékenység, hajnali ébredés, rémálmok, hőhullámok, egészségügyi problémák megszaporodása). Ilyenkor nagyon gyakran nem esik le a tantusz. Sokszor hozzájárulnak ezek a tünetek az egyéb, meglévő konfliktushelyzetekhez, ahhoz, hogy nincs türelmünk az emberi kapcsolatainkhoz, hogy megromlik a párkapcsolat, nem bírjuk már elviselni a munkahelyi nehézségeket, vagy kamasz gyerekünkkel nem tudunk elegendő megértést tanúsítani.

Pedig napi szinten találkozunk vele, az arcunkba tolják hol egy rossz megjegyzés kapcsán (ha mondjuk egy ingerült középkorú nővel találkozva valaki kijelenti róla, klimaxos ...), hol a tévéreklámokból hallott csodaszerek kapcsán, melyek megoldanak minden ilyen jellegű problémát…

Saját tapasztalataimból is kiindulva mondom, hogy nem vagyunk rá felkészülve! Az esetek többségében mindig nehezen esik le, csak már amikor egy ideje zajlik, hogy erről van szó alapvetően.

Megoldás?

Nem fogok most receptekkel jönni, csak annyit szeretnék hangsúlyozni, hogy gondoljunk erre, legyünk megértőek magunk és mások felé is! Gondoljunk rá, akár ez is lehet a helyzet, ha a tünetekkel találkozunk. Ahelyett, hogy ítélkezünk, próbáljunk meg megértően és empatikusan fordulni ahhoz, akit érinthet. Nem könnyű helyzet!

Izgalmas könyvet írt a témához kapcsolódóan Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő (idősödő) Istennők címmel. Az amerikai jungiánus pszichoanalitikus szerző az ókori görög istennők példájából, személyiségéből kiindulva elemzi a különböző személyiségtípusokat, segít megérteni, miért viselkedünk úgy ahogy, milyen mozgatóerők irányítják életünket.

151734308_463369698149608_998343140856378518_n.jpg

Ezt írja többek között:

„A klimax kezdete sok hasonlóságot mutat a kamasz- és pubertáskorral: ebben az időszakban is befolyásolják hangulatunkat a hormonális változások, testünk változásai feszélyezettebbé tesznek minket, és kezdenek felszínre törni aggodalmaink a külsőnkkel kapcsolatban, és amiatt, hogy miket tartogat az új korszak. Gyakori az álmatlanság és az élénk álomképek. Egyesek arról számolnak be, hogy a kamaszkor óta először éreznek vágyat arra, hogy a Holdat bámulják és verset írjanak, ráadásul idő is jut rá, mivel az álmatlanság, vagy a hajnali ébredések sok extra ébren töltött órát eredményeznek”

Bevallom, bennem ezekben az álmatlan órákban (mert voltak ilyenek!) soha fel nem merült, hogy megnézzem a Holdat (bár talán néhány alkalom mégis volt…), vagy verset írjak…még blogolni sem támadt kedvem, pedig azt különben gyakran teszem.  

Később így ír:

„Ha végignézek korosztályom egyre öregedő tagjain, egy sor csodálatos nőt látok közöttük. Úgy tűnik, attól különlegesek, hogy egyedülálló módon képesek önmagukat adni. Néhány vonás mégis közös bennük. Mindannyian eljutottak az önelfogadásnak az „íme ez vagyok én” szintjére. Erős érzelmeket táplálnak és szenvedélyesek a számukra fontos dolgokat illetően. Készen állnak saját érdeküket képviselni, de másokért is mindent megtesznek. Spontán cselekszenek: őszinte nevetésük, kacagásuk másokra is átragad. És kivétel nélkül együtt érzőek. Ezek a tulajdonságok nem egyenlőek a bölcsességgel, de mivel mindegyikük bölcs is, a jellemvonások elegye megerősíti őket.”

Ez a könyv egyébként – amellett, hogy szórakoztató olvasmány is – sok dologra rávilágít, adhat egy tartást, megértést mindazoknak, akik még előtte, benne, vagy akár már utána vannak.

Szóval, csak röviden néhány javaslat, gondolat még tőlem:

  • Ha még nem értük el, próbáljunk meg testben és lélekben felkészülni életüknek erre a fontos, meghatározó szakaszára!
  • Tiszteljük, értsük meg a klimax kellemetlen velejáróival küzdő nőket! Ha látjuk, hogy netán ez lehet a gond, akkor ne bántsuk őket! Hiszen amellett, hogy esetenként kellemetlenséget okozhatnak számunkra is, lehetnek ők az anyáink, párjaink, kedveseink, barátaink, főnökeink, szomszédaink, sőt, egyszer majd mi is lehetünk azok, akiket érint, akiknek most nem jó…
  • Ha pedig most járunk ebben a cipőben, akkor üzenem, hogy nem kell kétségbeesni, sőt, új szakasza kezdődik az életnek. Éljünk az új tudással, az új energiákkal, ezzel a bölcsességgel, őszinteséggel, amit a klimaxot megélve/letudva kapunk a természettől!

A sportban is ezt szokták mondani: INNEN SZÉP A GYŐZELEM!

Át is lehet keretezni ezt az egész problémakört: örüljünk annak, hogy eljutottunk ide!

Értékeljük és higgyük el, szépek, kívánatosak, okosak vagyunk még mindig! És mennyi mindent megcsináltunk már, letudtunk az életben. Nem kell már gyerekért futni (esetleg az unokákért, de az már más állapot), nem kell aggódva bejelenteni a munkahelyen, hogy beteg a gyerek, nem kell folyton bizonyítani!

Eljött az idő, hogy merjünk belevágni új dolgokba, meglépni régóta dédelgetett álmokat, és nem szabad gondolni olyasmire, hogy már öregek vagyunk valamihez!

És végül egy utolsó üzenet: elnézést kérek azoktól, akiknek elsőre nem esett jól, amikor rákérdeztem, nem lehetséges-e, hogy a problémái mögött alapvetően hormonális változások, a változókor beköszönte van? Párszor megéltem, volt olyan is, hogy éreztem, megfagyott a levegő. Nem esett jól ezt hallani. De nem hagyhattam ki, mert szinte biztosra vettem. 

Így van ez. A kérdések nem mindig kellemesek. Viszont mindig arra törekszem, hogy hasznosak legyenek!

Vigyázzatok magatokra!

 

Koskovics Éva

coach 

A bejegyzés trackback címe:

https://kompromisszio.blog.hu/api/trackback/id/tr116433500

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása