Blogunk, munkánk küldetése, hogy rámutassunk: a kompromisszum nem megalkuvás, hanem a hosszútávú, sikeres együttműködés egyik alapköve. Sokaknak már a szó hallatán feláll a hátán a szőr, és futva menekülnek, mert számukra ez a szó egyenlő önmaga vagy a másik földbe döngölésével. A kompromisszum nem a másik leigázása, nem önfeladás, nem a „senkinek sem jó” közös metszete.

Azon túl, hogy megpróbáljunk írásainkkal, előadásainkkal bemutatni, hogy hogyan is működhet jól egy ilyen helyzet, most összegyűjtöttem néhány olyan tipikus szituációt, amikor csak elbújunk a kompromisszum jótékony leple mögé. Ne tegyünk így!

 (Forrás: Pixabay.com)

Kizárólag a másik kedvéért mész bele a kompromisszumba.

A kompromisszumnak álcázott megalkuvás valóban nem a működőképes változata ennek a megoldási formának. Van olyan, hogy egy helyzetben engedünk és adunk, hagyjuk a mérleg nyelvét elbillenni, hogy később kicsit többet vehessünk ki a nagy közösből, amikor éppen nekünk lesz szükségünk erre. Amennyiben ez egészséges módon működik a kapcsolatban, úgy nem átverés és kihasználás. De az „áá szívem, legyen úgy, ahogy Te akarod, mert az nekem is pontosan jó lesz” – kezdetű sóhajok tökéletes búvóhelyünk szolgálnak sok esetben. Ilyenkor azt hisszük, hogy nagyon együttműködők és jófejek vagyunk, pedig valójában csak nem állunk bele a helyzetbe. 

Nem mered megvédeni magad és nem is képviseled magad.

Amikor félsz a vitától, félsz a másik esetleg heves kommunikációjától, nem tudod megvédeni magad, nem tudod alátámasztani az érveidet és mindezek miatt mész bele valamibe, amiről még magadnak is megmagyarázod, hogy valójában jó így neked... na, ez sem a működőképes kompromisszum. Ilyenkor gyűlik, gyűlik benned az indulat és valahol máshol fog kitörni. És a hibás persze ismét a másik lesz – a Te szemedben – pedig neked kellene változtatnod.

A másikat mented meg, hogy ne kelljen szembesülnie önmagával.

Aki már csinált ilyet – vagy éppen csinál – az pontosan tudja, hogy miről beszélek. De ennek felismerése is igényel egy jó adag őszinteséget önmagunkhoz, hogy belássuk a kis játékunk lényegét. Miért tennél így? Mert annyira szereted a másikat, mert félsz, hogy amennyiben szembesíted a helyzettel, akkor elhagy, vagy mert rövid távon gondolkozol és nincs erőd, kedved végig vinni azt a folyamatot, melynek végén belátja, hogy mi is a helyzet. Van olyan az életben, hogy ez így alakul, ettől még ne vessünk senkire követ. De hosszú távon nem jársz jól vele. Se Te, se a másik.   

Szilvássy Rita  - mediátor