Gondolj valamire, amit nagyon akarsz, amire vágysz! De van egy bökkenő.
Van, akinek ez hátrányt okozhat, vagy az érintett másik személy éppen nem erre vágyik, sőt. Ha megvalósul, valakinek ártasz vele, valakinek beletenyerelsz az életébe, megsérted az érdekeit. Vagy ha ez nem áll fenn, akkor az is előfordulhat, hogy nagyon költséges és nem engedheted meg magadnak. Vagy olyan – egzisztenciális, egészségügyi, pénzügyi stb. - kockázatot jelentene, ami nehezen vállalható, szóval erősen kérdéses, bele merj-e vágni.
Mit tehetsz?
- Feladod teljesen ezt az álmodat, megpróbálod elfelejteni. – Veszélye: ha ezt szokod meg, mindig mások érdekeit helyezed előtérbe, megfutamodsz a kockázatosabb dolgok elől, a végén már álmodozni sem mersz majd! Nem lesznek sikerélményeid sem, nem tapasztalod meg az erődet, a tudásodat, nem lesz önbizalmad.
- Gondolkozol, mégis milyen más úton valósíthatnád meg? Kellene hozzá valami segítség? Meg kellene győzni valakit? Minimalizálni kellene a másik érdeksérelmét, a kockázatot? Hogyan? Nem azonnal kellene megvalósítani, hanem türelmesebben, lassabban, megfontoltabban? Esetleg úgy, hogy előbb a másikkal is egyeztetsz, igazodsz a körülményekhez? Valamilyen vállalható megoldást keresel? Ilyenkor jön szóba a kompromisszum, mint megoldási lehetőség!
Ezt tehát én úgy fogom fel, mint problémamegoldásra való képességet, egyfajta rugalmasságot, alkalmazkodó-készséget. Kompromisszumot akkor kötünk (akár valakivel, akár saját magunkkal), ha elfogadjuk, hogy egy álmunk, egy elképzelésünk nem valósítható meg azonnal, vagy pont úgy, ahogy elképzeltük. Kompromisszumra való készséget mutatunk, ha megoldást keresünk egy problémára és nem kötjük az ebet a karóhoz, nem gondoljuk, hogy csakis nekünk lehet igazunk. Kompromisszumkészek akkor vagyunk, ha elfogadjuk, hogy áldozatvállalással is járnak dolgok. Hogy nem irányíthatunk mindent.
Akkor tudunk kompromisszumot kötni valakivel, vagy egy helyzettel, ha rugalmasak vagyunk, reziliensek, nyitottak és elfogadóak. És ha igen, ha ezt tudjuk hozni, akkor sokkal könnyebb lesz számunkra az élet, mint ha nem. Szóval, csak ajánlani tudom. Szükség van rá. Persze nem mindig! Kellenek a határok is. De ez már egy bonyolultabb kérdés. Ez már önbizalom, önreflexió, önismeret. Érzelmi intelligencia. A javából!
A ’kompromisszió’ kifejezéssel éppen ezt szeretnénk mi hárman kifejezni, hogy milyen sokat segíthetünk magunkon, mennyivel könnyebben engedhetünk el dolgokat, ha megpróbálunk fejlődni ilyen téren: hogyan lehet jobban kommunikálni, tudatosabban, másokra jobban figyelve, ugyanakkor hitelesen, az önbecsülésünket megőrizve.
Kövessetek, keressetek minket!
Egyelőre a facebookon találtok minket, itt!
Koskovics Éva
