Egy jó kérdés olyan, mint egy varázspálca, mely csodákra képes. Nem csak a segítői, emberekkel foglalkozó szakterületek (például coaching) elengedhetetlen feltétele a jó kérdésfeltevés. A mediációtól kezdve a vezető pozíción át a kamasz gyermekkel folytatott beszélgetésig mindenhol jól jön a helyes kérdésfeltevés.
 
Csalóka dolog a kérdés, mint műfaj, hiszen alapvetően valamilyen információra vagyunk kíváncsiak. Mégis, a kérdés tökéletes eszköz a rejtett információ átadásra, meggyőzésre, vagy akár felszólításra is. Tökéletes példa, mikor egy tévés interjú vagy beszélgetés során a kérdező feltesz egy igen hosszú kérdést, mellyel már állít egy nézőpontot, a kb. öt soros kérdéssel rengeteg információt átad, a választ szinte már sugallja is és a válaszadónak megadatik néhány másodperc, hogy az ítélkező, bíráló mondatok terhe alól valahogy megpróbáljon kimászni....

Egy jó kérdés pontosan rátapint a lényegre. Arra, amit ki kell mondania a megkérdezettnek. Arra, amire meg kell találnia a saját szavait, hogy megalkothassa saját válaszát. Ami segít neki tovább lépni, tovább gondolkodni. A jó kérdés pusztán rávezet, de nem mondja ki a megoldást - hiszen ez a megkérdezett "reszortja". Mindezek mellett nem a kérdezés nem vallatás, nem sarokban szorítás.
 
A kérdezés sikere attól függ, hogy a kérdések témáját, típusát, időzítését, mélységét megfelelően tudja-e kombinálni a kérdező. A nyitott kérdés beindít egy beszélgetést, hiszen hosszasan lehet rá válaszolni, informatív. Egy alapos válasz nyomán akár egészen kitárulkozik a válaszadó.  Ha rövid, egyértelmű választ szeretnénk, akkor zárt kérdést teszünk fel. Ez is igen hatékony tud lenni, hiszen lehet, hogy „csak” egy tényszerű, rövid választ várunk. A pontosító kérdés segít a már elhangzott, korábbi kérdés mögött még megbújó további információkat felszínre hozni.

(Forrás: pixabay.com)
 
Blogom fő témája az, hogy miért nem kérdezünk bizonyos helyzetekben, mi az a fal, ami közéd és a kérdésfeltevés közé áll? Íme néhány lehetőség:
 
Félsz a választól:
            Azért nem teszed fel a kérdést, mert vagy sejted vagy esetleg pontosan tudod a választ és még nem állsz készen rá. Vagy nem tudnád, hogy mit mondanál rá, hogyan is viszonyulnál a válaszhoz. Ez némiképp elbújás a helyzet megoldása elől, de egy érthető védekezési mechanizmus. Ha már felismerted, az fél siker! Amúgy néha teljesen más válaszokat kapunk, mint amire számítunk, szóval ki tudja...
 
Nem érdekel a válasz:
            Ha kérdeznél és megtudnád a másik válaszát, akkor azzal kellene kezdened valamit. Végül is ez ugyanolyan struccpolitika, mint a már korábban, fentebb említett eshetőség, csupán itt a másik oldalon állsz. Ez esetben inkább szándékosan takarod ki az esetleges válaszban rejlő információt. Itt nem a félelem vezérel, inkább megúszásra játszol. Ne kelljen foglalkozni azzal, amit a másik mond. Mert talán magunkba kellene nézni, és meghatározni a viszonyomat ehhez a válaszhoz. Ez nekem feladatot jelent, esetleg kellemetlenséget. Ezért nem is kérdezek.
 
Nem tudod, mi a jó kérdés:
            Ez olyan, hogy el sem indulsz az úton, mert nem tudod, hogy az a helyes út-e, ezért egyhelyben toporogsz, és a ház biztonságot nyújtó ablakából nézve próbálod felmérni, hogy a kanyaron túl micsoda őrült veszélyek leselkedhetnek Rád... Egy kérdést lehet pontosítani lehet javítani és lehet újrakezdeni. Engedd ezt meg magadnak – és a másiknak is!
 
Számomra a legtanulságosabb információ a kérdéssel kapcsolatban az volt, hogy amit megkérdezek, abba bevonódom. Tehát ha nem akarok valamibe bevonódni, akkor arra nem kérdezek rá. Ezt lehet pozitívan, egészséges énhatár megvédéseket használni, és természetesen lehet rossz irányba, állandó kibúvót keresve is alkalmazni. Én személy szerint szívesebben kérdezek mástól és jobb is vagyok ebben, mint a sztorizásban. De ennek az átka az volt, hogy – ha a fent említett mondást követem – nagyon sok mindenbe bevonódtam. A pontos, – ahogy az ügyfeleim mondják – ügyes kérdéseket megtartom a szakmai határaimon belül, magánemberként pedig tényleg csak arra kérdezek rá, amiről valóban tudni szeretnék, ami érdekel. Pusztán azért már nem kérdezek, hogy ne nekem kelljen helyette beszél(get)ni...

A kérdés önmagában egy csodálatos eszköz. Ha mégis ódzkodsz tőle, akkor gondold végig, hogy mi ennek az oka. A kérdés sosem hibás - a válasszal van valami nehézségünk...
 
 
Szilvássy Rita mediátor
 
www.lehetjobb.hu